Hatvan éve nem látott kudarccal néz szembe az USA
Jó pár hónapja írtunk egy cikket Középhatalmak kora címmel, amelynek fő üzenete az volt, hogy meglátásunk szerint a középhatalmak erősödni fognak az elkövetkező évtizedben, miközben a szuperhatalmak – legyen az Oroszország, az USA vagy Kína – hozzájuk képest relatíve gyengülni fognak.
(A cikk először a Portfolio.hu oldalán jelent meg 2026. április 15-én.)
Az iráni konfliktus jól mutatja az USA gyengülését. Ha és amennyiben a dolgok így maradnak, tehát Irán részleges vagy teljes kontrollt gyakorol a Hormuzi-szoros felett, miközben a rezsim talpon marad, akkor ez óriási stratégiai kudarc az Egyesült Államok számára. Vitathatatlanul óriási,
60 ÉVE NEM LÁTOTT KUDARC.
Nyilván a politikusok dolga a vereséget is sikerként elkönyvelni, de jelen állás szerint az Egyesült Államok „szuezi pillanatát” éljük meg épp ezekben a napokban. Az 1956-os szuezi válság során Egyiptom államosította a brit–francia kézben lévő Szuezi-csatornát, amelyet utóbbiak katonai erővel próbáltak visszaszerezni. Ez akár sikerülhetett is volna, de a nemzetközi nyomás hatására végül meghátráltak. Az arabok által bevezetett olajembargó miatt a britek benzinjegyre kaptak csak üzemanyagot, hirtelen nagyot fordult velük a világ.
A történelem távlatából két dolog jól látható: egyrészt máig Egyiptom fennhatósága alatt van a csatorna, másrészt a szuezi külpolitikai kudarc lényegében a brit és francia katonai-külpolitikai tekintély végét, valamint gyarmatbirodalmuk széthullását eredményezte.
Jelen állás szerint az USA támadása előtt a Hormuzi-szoros szabadon hajózható volt. Ha a szoros úgy nyílik meg újra, hogy csak iráni fennhatóság mellett hajózható, akkor ez iráni győzelem és amerikai kudarc. Gondoljunk bele: Amerika és Izrael elpuffogtatott néhány tízmilliárd dollárnyi rakétát és bombát, meghalt több mint egy tucat amerikai katona, és a háború előtti állapothoz képest rosszabb helyzetben vannak. A benzin ára az egekben, a világgazdaság egyik legfontosabb ütőerén iráni kontroll, az USA szövetségi rendszere (NATO) meggyengült. Az is csoda lenne, ha sikerülne visszaállítani a háború előtti állapotot, de már ebből a mondatból is érződik, hova sodródtunk.
A középhatalmak kora
Geopolitikai fordulat készül: miért a középhatalmak lehetnek a következő évtizedek nyertesei?
Az iráni kudarc vélhetően tovább erősíti az izolacionista erőket az amerikai eliten belül. Vagyis az USA egyre inkább visszaszorul a „világ csendőre” szerepéből, a régiós konfliktusok gazdái pedig egyre inkább regionális középhatalmak lesznek. Ebben a helyzetben a Közel-Keleten vélhetően Izrael, Szaúd-Arábia és Törökország néz majd szembe egy radikalizálódó Iránnal, amelynek komoly zsarolási potenciálja keletkezhet az amerikai fiaskóval (a Hormuzi-szoros kontrollja révén). Ha egy kicsit közelebb evezünk, láthatjuk, hogy Ukrajna támogatását egy az egyben átvette az EU, miközben az USA lényegében kiszállt, és már csak pénzért szállít fegyvereket. Ázsiában is ébredeznek: az új japán vezetés érzi, hogy hosszú távon egyedül maradhat Kínával szemben, és ezért fegyverkezni kezd.
A sort régióról régióra folytathatnám, a lényeg ugyanaz marad. Az USA óriási stratégiai hibát vétett Irán megtámadásával. Nem akkorát, mint Oroszország Ukrajna esetében, legalábbis eddig úgy tűnik, hiszen a szárazföldi invázió egyelőre elmaradt, de így is jelentőset. Látni kell, hogy a modern fegyverkezési versenyben, a drónok megjelenésével a katonai erőkülönbségek számottevően csökkentek. Gondoljunk bele: egy négy éve módszeresen rommá lőtt Ukrajna, ahol napi szinten vannak áramszünetek, több drónt képes gyártani, mint a teljes nyugati hadiipar, nagyságrendileg hétmilliót négyszázezerrel szemben. Persze mennyiség és minőség között lehetnek eltérések, de egy ilyen ország képes évek óta feltartóztatni a teljes orosz hadsereget.
Az Accorde az Év Alapkezelője
Az idén tizenharmadik alkalommal megrendezésre kerülő Privátbankár.hu - Alapkezelő Klasszis 2026 díjátadón az Accorde Alapkezelő ismét elnyerte az Év Alapkezelője díjat.
Iránnal hasonló a helyzet, olcsó eszközökkel képesek a végtelenségig zárva tartani a Hormuzi-szorost, és erre nem igazán van katonai megoldás. Diplomáciai van, amely során az USA jó eséllyel kénytelen lesz szembenézni saját külpolitikai kudarcával. Ennek messzemenő következményei lehetnek, és jó eséllyel lesznek is, az általa vezetett nyugati szövetségi rendszerre.
EMIATT MI TOVÁBBRA IS ÚGY GONDOLJUK, HOGY ÉRDEMESEBB A KÖZÉPHATALMAK RÉSZVÉNYEIBE FEKTETNI, MINT EGY HANYATLÓ BIRODALOM BEFEKTETÉSI LEHETŐSÉGEIT ÜLDÖZNI.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
