Ezt a három ábrát figyeli az Accorde Alapkezelő az iráni háború kapcsán
Az USA-Izrael-Irán háború ötödik hetében a piac már nem a nyilatkozatokat figyeli, hanem azokat a pontokat, ahol az eszkaláció politikailag és pénzügyileg túl drágává válhat Washingtonnak. Megmutatjuk azt a három indikátort, amely most az Accorde Alapkezelő szerint a legpontosabban jelzi, közelebb vagyunk-e a végső eszkalációhoz – vagy ahhoz a fordulathoz, amikor Trumpnak már nem marad más, mint a visszatáncolás.
(A cikk először a Portfolio.hu oldalán jelent meg 2026. március 31-én.)
Az USA-Izrael-Irán háború ötödik hetébe lépve nem egyértelmű, hogy a következő lépések inkább az eszkaláció vagy a deeszkaláció irányába haladnak. Az amerikai adminisztráció részéről ambivalens jelzéseket kapunk: egyszerre akarnak tárgyalni, miközben egy szárazföldi akció lehetőségét is belengették, ami szintlépést hozna a konfliktusba.
Ezzel szemben az iráni rezsim nem tűnik érdekeltnek komolyan vehető tárgyalások megkezdésében, ameddig a Hormuzi-szoros részleges lezárása biztosított, hiszen az emelkedő energiaárak egyre nagyobb nyomás alá helyezik Trumpot. Azt, hogy hol lehet Trump fájdalomküszöbje, nehéz megtippelni,
DE AZ ÉVEK SORÁN A PIAC KISZIMATOLTA, HOGY AZ ELNÖK – AKÁR NAPI SZINTEN – MILYEN ÁRFOLYAMOKAT ÉS INDIKÁTOROKAT FIGYEL.
Első ábra: Trump Fájdalomindex
Kiválasztottunk hat indikátort, amelyek részét képezhetik egy hipotetikus „Trump Fájdalomindexnek”. Ezzel azt mérjük, mi lehet az a pont, ami „végleges TACO”-ra kényszerítheti Amerikát. (A TACO a Trump Always Chickens Out, vagyis magyarul nagyjából a „Trump mindig visszatáncol” rövidítése.)
A végleges TACO alatt azt a szcenáriót értjük,
AMIKOR TRUMP BEJELENTI, HOGY AZ USA MINDEN KATONAI CÉLT TELJESÍTETT, MEGTÖRTÉNT A REZSIMVÁLTÁS, ÉS A KONFLIKTUS DEESZKALÁCIÓS SZAKASZBA LÉP.
Ez lehet az a pont, amikor az irániak valóban leülnének a tárgyalóasztalhoz, vagy legalábbis nem támadnának olaj- és gázlétesítményeket, és a szoroson áthaladó forgalom is növekedhet.
Visszatérve a fájdalomindexhez, a hat kiválasztott indikátor:
- az S&P 500 index,
- a tízéves hozam,
- a harmincéves jelzálogkamat,
- a benzinár,
- az egyéves inflációs várakozás
- és Trump népszerűségi mutatója.
Trump beiktatása óta az idő nagyobb részében a folyamatok kedvező irányban alakultak: a tőzsde emelkedett, a hozamok inkább csökkentek, a benzinár nyomott szinten volt, így a fájdalomindex jellemzően negatív tartományban tartózkodott. Azonban voltak olyan időszakok – mint például a Liberation Day vagy a kormányzati leállás –, amikor az indikátorok kedvezőtlen irányba mozdultak el.
Március legvégén közel két szórással vagyunk az átlagos fájdalomszinthez képest, ami példátlan a második elnöki ciklust figyelve. Amennyiben a tőzsde tovább esik, a hozamok még tovább emelkednek, és a népszerűségi mutató tartósan negyven alá esik, egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy Trump felkínálja a végleges TACO-t.
A növekvő érték a fájdalom fokozódását és a TACO közeledését jelezheti.
Második ábra: Hormuzi-szoroson kifelé irányuló átkelések
A „Trump-specifikus” indikátorokon túl azt is kulcsfontosságú figyelni, hogy aktuálisan hány darab és milyen típusú hajó kel át a Hormuzi-szoroson. Ugyanis a szoros jelenleg az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) fennhatósága alatt működik és a „baráti országok” számára kétmillió dollárért cserébe szelektíven átengedik a hajókat.
Habár az átkelések száma drasztikusan lecsökkent a február végi szintekhez képest, mégis a hajók szelektív átengedése valamelyest enyhíti az olajpiaci nyomást, pláne akkor, ha figyelembe vesszük a szaúdi és az emírségek csővezetéken keresztüli átirányítását.
Azzal lehet számolni, hogy egy VLCC tanker nagyjából kétmillió hordót szállít, így a kétmillió dolláros „vámdíj” hordónként körülbelül egy dollár prémiumot jelent. Nyilván egyetlen ország sem örül annak, hogy ezt ki kell fizetnie, de ez az egy dolláros prémium eltörpül ahhoz képest, hogy a konfliktus hatására nagyjából ötven dollárral emelkedett az olaj világpiaci ára.
Azt gondoljuk, hogy amennyiben egyértelmű emelkedés látszik az átkelő hajók számában, úgy egyre közelebb kerülünk az érdemi deeszkalációhoz. Egyértelmű pozitív jelzés lenne az is,
HA VÉGRE ÁTHALADNA AZ ELSŐ KATARI LNG-T SZÁLLÍTÓ HAJÓ, HISZEN A HÁBORÚ KITÖRÉSE ÓTA EZ AZ EGYETLEN HAJÓTÍPUS, AMELY NEM KELT ÁT A SZOROSON.
Harmadik ábra: Öböl-menti országokkal szembeni támadások
A piacok számára meghatározó információ, hogy Irán milyen típusú célpontokat lő. Amennyiben amerikai katonai bázisokat ér támadás az Öböl-menti országok (GCC) területén, úgy ezeknek a hírértéke tőkepiaci szempontból marginális. Ugyanakkor az energiainfrastruktúrát érintő támadások sokkal nagyobb port kavarnak, ahogyan azt a katari LNG terminál sérülésekor láthattuk. Katar a világ LNG exportjának húsz százalékát adja, a támadás során ennek a tizenhét százaléka került kiesésre.
A kezdeti sokkot követően az iráni támadások a GCC országokkal szemben redukálódtak, de még mindig napi száz támadást láthatunk.
HA EZ TOVÁBB CSÖKKENNE VAGY ELTOLÓDNA IZRAEL IRÁNYÁBA, AZ A KONFLIKTUS DEESZKALÁCIÓJÁT JELENTENÉ.
Fontos különbséget tenni a célpontok között is. A szaúdi és katari támadások nagyobb valószínűséggel irányulnak a meghatározó energiainfrastruktúra ellen, mint Bahrain vagy Kuvait esetén, így előbbi egy eszkalációs irány, míg utóbbi deeszkalációt mutathat.
A helyzet feszült, és nehéz megmondani, mikor éri el a konfliktus a tetőpontját, de úgy gondoljuk,
HOGY EZ A HÁROM INDIKÁTOR JÓ TÁMPONTOT AD ENNEK MEGÍTÉLÉSÉHEZ.
Szavazz az Accorde Alapkezelőre és munkatársaira!
Támogasd az Accorde Alapkezelőt és munkatársait, Tunkli Dánielt és Péntek Gábort az Alapkezelő Klasszis 2026 szavazáson!
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
