Rakéták árnyékában: turbulencia a globális légiközlekedésben

Másfél hete tart az iráni konfliktus, és bár a hírekben elsősorban geopolitikai és katonai fejleményekről, az olaj és az energiaárak elszállásáról hallunk, a háttérben egy másik, kevésbé látványos, de annál súlyosabb válság is kibontakozóban van: komoly zavar keletkezett a globális légi közlekedésben. Ez kifejezetten az Öböl menti óriásokat, az Emirates és a Qatar Airways légitársaságokat, valamint Dubai és Doha renoméját is megtépázza. A kérdés az, hogy ez csak átmeneti turbulencia, vagy hosszabb távon is átrajzolja a nemzetközi utazási térképet.

A konfliktus dominóhatása

A globális légi közlekedés megingása önmagában is jelentős esemény, de befektetési szempontból ennél jóval szélesebb körű hatásokról beszélhetünk: energiaárak, légitársaságok, turizmus, európai versenytársak, sőt még a fogyasztói hangulat is egyszerre mozdul. A Flightradar24 szerint a háború kitörése óta mintegy 21 300 járatot töröltek hét nagyobb repülőtéren, köztük Dubaiban, Dohában és Abu-Dzabiban.

Világszinten naponta körülbelül 27–28 millió utas fordul meg a repülőtereken. A most érintett közel-keleti csomópontok ebből napi 500–600 ezer főt kezelnek, vagyis első ránézésre „csak” a globális forgalom mintegy 2 százalékáról beszélünk. Ez a szám azonban megtévesztő.

Dubai repülőtere például a világ második legforgalmasabb légikikötője, éves szinten 95–96 millió utassal. Isztambul a hetedik, Doha, Abu Dhabi és a régió többi nagy hubja pedig szintén a topmezőnyben szerepel. Ezek nem egyszerű regionális repterek, hanem a globális átszállóforgalom kulcsszereplői, különösen az Európa és Ázsia közötti útvonalakon. Ha itt zavar keletkezik, az a teljes hálózati logikát érinti.

És itt válik igazán érdekessé a helyzet.

Az Emirates és a Qatar Airways az elmúlt két évtizedben nemcsak légitársaságot, hanem prémium márkát is épített. Szolgáltatásban, hálózatban és árazási erőben egyaránt a világ élvonalába tartoztak. Most azonban olyan kényszerleállással szembesülnek, amilyenre a Covid óta nem volt példa – ráadásul a Covid teljesen más természetű sokk volt.

RÖVID TÁVON A PÉNZÜGYI KÁROK ÓRIÁSIAK. A KEROZIN ÁRA NÉHÁNY HÉT ALATT GYAKORLATILAG MEGDUPLÁZÓDOTT, MIKÖZBEN JÁRATOK MARADNAK EL, GÉPEK ÁLLNAK A FÖLDÖN, ÉS A FIX KÖLTSÉGEK TOVÁBB PÖRÖGNEK.

A Covid idején az olajár összeomlott, most viszont épp az ellenkezője történik: a leállás költségoldalon is fájdalmas. Ez különösen a gyengébb lábakon álló légitársaságokat sodorhatja nehéz helyzetbe. Az Öböl menti óriások mögött erős állami háttér áll, de még ők sem maradnak érintetlenek.

Törékeny bizalom

A valódi kérdés azonban nemcsak az, hogy mennyi pénzt veszítenek most, hanem az is, hogy mindez mit tesz az utazói bizalommal.

Az Európa és Ázsia közötti forgalom jelentős része éppen ezeken a közel-keleti csomópontokon keresztül zajlott. Ha az utasok bizonytalanná válnak, könnyen lehet, hogy inkább közvetlen járatot választanak – még akkor is, ha az drágább, vagy kerülő útvonalon vezet. Egy Lufthansa, az Air France vagy a British Airways akár profitálhat is a helyzetből: a direkt járatok iránti kereslet növekedése javíthatja az árazási erejüket.

De az is elképzelhető, hogy nemcsak az átszállási hajlandóság csökken, hanem a desztinációválasztás is átalakul. Ha valaki turisztikai céllal utazna, nem biztos, hogy szívesen száll át Dohában vagy Dubajban egy feszült geopolitikai helyzet közepén. Lehet, hogy inkább Amerikát, a Karib-térséget vagy más, „nyugodtabb” régiót választ.

Európai nyertesek

Könnyen lehet, hogy az idei nyár az európai turizmusnak kedvez. Ha az európai utazók nagyobb arányban maradnak a kontinensen belül, az komoly lökést adhat bizonyos országoknak. Nem biztos azonban, hogy a konfliktushoz földrajzilag közelebb eső desztinációk – például Ciprus, Görögország vagy Törökország – lesznek a nyertesek.

SOKKAL INKÁBB PROFITÁLHAT OLASZORSZÁG, SPANYOLORSZÁG, PORTUGÁLIA VAGY MÁLTA, SŐT AKÁR A SKANDINÁV ORSZÁGOK IS.

Ráadásul egy másik trend is erősödik: a „coolcation”, vagyis a hűvösebb úti célok felértékelődése. A 30–40 fokos mediterrán hőség helyett egyre többen keresik az északi, mérsékeltebb klímájú országokat. A klímaváltozás és a geopolitikai bizonytalanság együtt újraszabhatja az utazási térképet.

Mi jöhet a konfliktus után?

Ha – és reméljük, hogy minél hamarabb – rendeződik a helyzet, az Emiratesnek és a Qatar Airwaysnek vissza kell csábítania az utasokat. A legkézenfekvőbb eszköz az ár. Szinte borítékolható, hogy komoly akciók, promóciók és kedvezmények jönnek majd, hogy újra megtöltsék a gépeket és felpörgessék a turizmust.

Dubai több száz milliárd dollárt fektetett be az elmúlt két évtizedben, hogy globális turisztikai és üzleti központtá váljon. Katar és Szaúd-Arábia hasonló utat szeretne bejárni – nem engedhetik meg maguknak, hogy a bizalom tartósan megrendüljön.

Az árak normalizálódása azonban időbe telhet. Reális forgatókönyv, hogy 12–18 hónapra lehet szükség ahhoz, mire a piac újra „beérik”, és a prémium légitársaságok visszatérhetnek a korábbi árszintekhez. Addig viszont akciók, átrendeződő útvonalak és éles verseny jöhet.

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.