Ne a Brentet nézd: az igazi válság a benzinnél és a dízelnél látszik
Az Egyesült Államok, Izrael és Irán konfliktusa újabb globális energiaválságot idézett elő, amelynek súlyosságát – a korábbi olajpiaci sokkokhoz hasonlóan – kezdetben elsősorban a Brent árának alakulásán keresztül figyelte a világ. Normál körülmények között ez jó közelítés, hiszen a nyersolaj kínálatának szűkössége rendszerint gyorsan megjelenik az üzemanyagárakban is. Ezúttal azonban jelentős finomítói kapacitás esett ki előbb a Perzsa-öbölben, majd az ukrán támadások következtében Oroszországban is, így a nyersolaj és a finomított termékek piaca látványosan elszakadt egymástól.
A mostani válság egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy a Brent ára önmagában már nem alkalmas az energiapiaci feszültségek megítélésére. A problémát jól szemlélteti, hogy Donald Trump sajátos stílusában többször is bírálta a közösségi médiában és interjúkban az olajtársaságokat, amiért nem csökkentették a kiskereskedelmi üzemanyagárakat az olajár esésével párhuzamosan. Frusztrációja jól rámutatott a lényegre: a jelenlegi válság megértéséhez a Brent mellett minden korábbinál nagyobb figyelmet kell fordítani a benzin, a dízel és a repülőgép-üzemanyag árára is.
A világ néhány szoroson múlik
A Hormuzi-szoros lezárása csak a leglátványosabb példa: a világgazdaság néhány szűk tengeri átjárón múlik, amelyek válság idején azonnal geopolitikai fegyverré válnak.
A konfliktus kirobbanásakor a figyelem elsősorban a nyersolaj-kitermelésre és a Hormuzi-szoroson áthaladó hajóforgalomra irányult, miközben a finomítói kapacitások kiesése legalább ilyen fontos szerepet játszott a válság alakulásában. A legsúlyosabb időszakban a Perzsa-öböl térségében napi több mint 3 millió hordónyi finomítói kapacitás állt le, ami átmenetileg hasonló mértékben csökkentette a finomítók nyersolaj iránti keresletét is. Ennek következtében a finomított termékek – elsősorban a dízel és a repülőgép-üzemanyag – ára jóval nagyobb mértékben emelkedett, mint a nyersolajé. A nyersolajat ugyanis közvetlenül a finomítók vásárolják és dolgozzák fel, míg a vállalatok és a fogyasztók már benzint, gázolajat, kerozint és más finomított termékeket használnak.
A finomítók kiesése így paradox helyzetet teremtett: a feldolgozatlan nyersolaj egy része a piacon maradt, miközben a ténylegesen felhasználható üzemanyagokból egyre nagyobb hiány alakult ki. Hasonló folyamat játszódott le Oroszországban is. Az ukrán támadások következtében az orosz nyersolaj-feldolgozás az év elejéhez képest a JP Morgan becslése szerint júniusra napi 1,4–1,5 millió hordóval csökkent. Az így fel nem használt nyersolaj egy része exportpiacra került, ezért az orosz kikötők nyersolaj-kivitele emelkedett, ami lefelé nyomta a nyersolaj árát. Ezzel párhuzamosan azonban visszaestek az orosz finomítotttermék-exportok: Moszkva korlátozta, majd átmenetileg leállította a gázolaj kivitelét, miközben a belföldi hiány enyhítésére benzinimportra is szorult.
Ennek következtében a válság valódi szűk keresztmetszetévé a finomítói kapacitás vált. Miközben az OECD-országok stratégiai készletfelszabadítása és a kínai nyersolajexport csökkenése részben enyhítette a nyersolajpiaci feszültséget, a finomított termékek piacán ezek a hatások jóval kisebb segítséget jelentettek. Ennek eredményeként a finomítók nyereségessége minden korábbi rekordot meghaladott, még a 2022-es energiaválság csúcsát is felülmúlva. A finomítói árrések jelenleg a 2026-ra és az azt követő évekre korábban normálisnak tekintett szintek három-négyszeresén mozognak.
A finomított termékek közül továbbra is a kerozin és a gázolaj piacán a legnagyobb a szűkösség, de az orosz kiesések és a nyári kereslet hatására időközben a benzin árrése is jelentősen emelkedett. Az európai gázolaj Brenthez viszonyított crack spreadje az elmúlt hetekben hordónként 60–70 dollárra ugrott, szemben a 2005 és 2019 közötti időszak 13,5 dolláros átlagával. Normál piaci környezetben a jelenlegi keresleti és kínálati viszonyok mellett 15–20 dollár körüli szint lenne indokolható.
Ez azt jelenti, hogy a gázolaj ára olyan, mintha a Brent hordónként mintegy 40 dollárral magasabb lenne a megszokott finomítói árrések mellett. A benzin crack spreadje eközben megközelítette a 40 dollárt hordónként, ami nagyjából 20 dollárral haladja meg a szezonálisan indokolható szintet. Bár a benzin árrése nyáron a vezetési szezon miatt egyébként is magasabb az éves átlagnál, a jelenlegi szintek ezt is jelentősen meghaladják. Ha pedig a teljes finomítotttermék-mixet vizsgáljuk, akkor a jelenlegi termékárakból a szokásos finomítói árrésekkel számolva egy 20–30 dollárral magasabb implicit Brent-ár adódna. Ezért félrevezető kizárólag a Brent árfolyamát figyelni, a nyersolaj ára jelenleg jelentősen alulbecsüli az energiapiaci feszültség valódi mértékét.
Jól szemlélteti a problémát, ha az egyes energiahordozók árát az év eleji szinthez indexáljuk. Világosan látszik, hogy a nyersolaj és a finomított termékek piaca egészen eltérő képet mutat. Az amerikai–iráni megállapodást és a Hormuzi-szoros hajóforgalmának részleges helyreállását követően a Brent ára hordónként 71–72 dollárra esett vissza, így már csak mintegy 20 százalékkal haladta meg az év eleji szintet. Eközben azonban a benzin és a gázolaj ára továbbra is körülbelül 40 százalékkal volt magasabb, vagyis az üzemanyagpiaci feszültség jóval kisebb mértékben enyhült. Az ellenségeskedések újbóli kiéleződésével a finomított termékek árindexe ismét az év eleji szint közel 180 százalékára emelkedett, miközben a Brent drágulása ennél lényegesen mérsékeltebb maradt.
A magyar kiskereskedelmi üzemanyagárak alapján ugyanakkor könnyen arra a következtetésre lehet jutni, hogy korábban ennél magasabb árakat is láttunk. Ez azonban részben a forint jelentős erősödésének következménye. A jelenlegi, mintegy 615 forintos literenkénti dízelár egy 390–400 forintos dollárárfolyam mellett megközelítőleg 750 forintnak felelne meg, vagyis annak az árfolyamnak, amellyel 2025 elején indultunk. A 2022-ben látott, 440 forint körüli dollárárfolyam mellett pedig a dízel ára meghaladná a 850 forintot literenként, vagyis felülmúlná a 2022-es energiaválság idején tapasztalt csúcsot.
Összességében tehát félrevezető kizárólag a Brent árfolyamát figyelni. Amíg a finomítói kapacitások jelentik a piac szűk keresztmetszetét, legalább ugyanekkora figyelmet érdemel a gázolaj, a kerozin és a benzin ára is. Ezek tükrözik legjobban a gazdaság tényleges energiaköltségeit, és végső soron ezek határozzák meg az infláció alakulását is.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
