Mikorra normalizálódhat a gázár Európában?
A földgázpiacot az elmúlt években a hiány, a geopolitikai sokkok és az extrém árkilengések határozták meg. A következő évtized elejére azonban fordulat jöhet, az Egyesült Államokban, Katarban és Kanadában épülő új LNG-kapacitások nyomán ismét bőségesebb kínálat alakulhat ki. Ez nem jelenti a 2010-es évek olcsó gázának visszatérését, de véget vethet a válságévek rendkívüli árainak. Megnéztük, mikor térhet vissza a normalitás az európai gázpiacra, és milyen új egyensúlyi árszint alakulhat ki.
(A cikk először a Portfolio.hu oldalán jelent meg 2026. június 4-én.)
A 2010 és 2019 közötti évtizedben az európai földgázpiac kivételesen nyugodtnak tűnt: a holland TTF gázár átlagosan nagyjából 20 euró/MWh körül alakult, és ezt a stabilitást idővel szinte minden szereplő adottságnak tekintette. A politikusok, a lakossági fogyasztók és az energiaintenzív iparágak is ahhoz szoktak hozzá, hogy a gáz nemcsak elérhető, hanem viszonylag olcsó és kiszámítható energiahordozó.
A 2020-as évekkel azonban egészen más korszak kezdődött. Előbb a Covid-válság alatt omlott össze a kereslet és az ár, majd rövid időn belül az orosz–ukrán háború, az orosz vezetékes szállítások visszaesése és Európa versenyfutása az LNG-szállítmányokért történelmi magasságokba lökte a gázárakat.
A korábbi nyugalmat extrém volatilitás váltotta fel, amely nemcsak az energiapiacokat, hanem az inflációt, az ipari versenyképességet
ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGPOLITIKAI DÖNTÉSEKET IS ALAPJAIBAN FORMÁLTA ÁT.
Ezt követően
ÚJ LNG-EXPORTTERMINÁL-ÉPÍTÉSI HULLÁM INDULT MEG VILÁGSZERTE, DE LEGINKÁBB AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN.
A piaci szereplők többsége arra számított, hogy öt éven belül, amikor kiépül a megfelelő LNG-kapacitás, az árak normalizálódnak, még ha nem is térnek vissza a korábbi szintekre.
2025 végén már úgy tűnhetett, hogy látszik a fény az alagút végén, ekkor azonban különösen hideg tél sújtotta egyszerre Európát, az Egyesült Államokat és Ázsiát. Amikor pedig a fűtési szezon a végéhez közeledett, az Egyesült Államok Izraellel karöltve megtámadta Iránt, amely szinte azonnal lezárta a Hormuzi-szorost. Ezt követően a földgáz és a kőolaj ára ismét kilőtt, és újra a figyelem középpontjába kerültek az energiaellátási problémák.
Az alapkérdés ezért továbbra is ugyanaz:
mikor, milyen árszinten és milyen feltételek mellett térhet vissza a normalitás az európai gázpiacra?
A probléma megértéséhez érdemes megvizsgálni a világ földgázmérlegét, az épülő LNG-kapacitásokat, az Egyesült Államok mint domináns földgáznagyhatalom gázmérlegét, valamint a földgáz árazásának logikáját.
A globális földgázpiac jelenlegi mérete és növekedési kilátásai
Első hallásra rendkívül ijesztően hangzik, hogy a Hormuzi-szoros lezárásával a világ olajfogyasztásának és LNG-exportjának mintegy 20 százaléka kiesett egy időre. Az olaj esetében ez valóban komoly sokkot jelent, a földgáz esetében azonban árnyaltabb a kép.
Katar 2025-ben közel 81 millió tonna LNG-t szállított ki, ami nagyjából 110 milliárd normál köbméter földgáznak felel meg. Ezzel szemben a teljes globális földgáztermelés és -fogyasztás nagyjából 4250 milliárd köbméter. Ez azt jelenti, hogy a piac mindössze 2,5 százalékát érinti a történet, ami más termékek esetében minimális ármozgással és korlátozott hírértékkel járna. Emiatt adódik a kérdés: földgáz esetén miért ekkora az aggodalom?
A fő magyarázat az, hogy a földgáz a kőolajnál jóval nehezebben szállítható energiahordozó, ezért döntően lokálisan kerül értékesítésre és felhasználásra. A világ földgáztermelésének nagyjából háromnegyedét ma is maga a termelő ország használja fel, és csak a fennmaradó rész kerül a nemzetközi piacra vezetéken vagy – az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb arányban – LNG formájában.
EMIATT A FÖLDGÁZPIAC JÓVAL FRAGMENTÁLTABB, MINT AZ OLAJPIAC.
Néhány ország, például az Egyesült Államok vagy Oroszország önellátó és jelentős exportőr, míg olyan nagy termelők, mint Irán vagy Szaúd-Arábia, a korlátozott exportlehetőségek miatt termelésük jelentős részét belföldön használják fel.
Ezzel szemben több, főként ázsiai, energiaszegény, de iparosodott ország számára, például Japán, Dél-Korea, Tajvan, részben Kína és India esetében a vezetékesgáz-import földrajzi okokból nem reális alternatíva, így az LNG az egyetlen gyakorlati módja a földgáz beszerzésének.
Európa szintén energiaszegény régió. Hosszú ideig csővezetéken keresztül importált földgázt Oroszországból, Norvégiából és Észak-Afrikából, az orosz–ukrán háború után azonban kénytelen volt kilépni az LNG-piacra. Ez jelentősen befolyásolta az ellátásbiztonságot, az árazást, és ezen keresztül a kontinens versenyképességét is.
Alapvetően tehát
A SZÁLLÍTÁS NEHÉZSÉGEIBŐL ADÓDIK, HOGY A GLOBÁLIS GÁZPIAC MINDÖSSZE 2-3 SZÁZALÉKÁNAK KIESÉSE IS SZÉLSŐSÉGES ÁRMOZGÁSOKAT OKOZHAT AZ ERŐSEN LNG-IMPORTRA SZORULÓ TÉRSÉGEKBEN,
például Európában vagy Kelet-Ázsiában.
Eközben olyan termelő országokban, mint az Egyesült Államok vagy Oroszország, a földgáz ára még válságos időszakokban is töredéke az európainak, sok esetben annak negyede vagy még annál is kevesebb.
A kínálat rövid távon merev, az új infrastruktúra kiépítése drága és lassú folyamat, miközben a nagy LNG-importőr országok keresletének árérzékenysége alacsony, vagyis jelentős áremelkedés szükséges ahhoz, hogy érdemben visszaessen a fogyasztás.
Így bár az LNG-piac a teljes földgázpiacnak csupán 12-13 százalékát teszi ki, a szállítási rugalmasság miatt rendkívül fontos szerepet játszik a nagy importfüggő régiókban. Emiatt már egy viszonylag kis kínálati kiesés is komoly ársokkot válthat ki.
Mivel már 2-3 százalékos hiány is extrém árakat eredményezhet a globális piacon, a normalizáció szempontjából nemcsak az a fontos, hogy mennyi új LNG-kapacitás épül ki, hanem az is, hogy közben mennyivel nő a világ földgázfogyasztása.
Az IEA legfrissebb középtávú előrejelzése szerint a globális földgázkereslet 2024 és 2030 között nagyjából 400 milliárd köbméterrel emelkedhet az alapeseti forgatókönyv szerint. Ez ugyanakkor nem feltétlenül jelenti azt, hogy az exportpiacnak is ekkora mértékben kell bővülnie, mivel a kereslet jelentős része olyan régiókban növekszik, amelyek saját termeléssel, illetve régión belüli csővezetékes szállításokkal is képesek kielégíteni a többletigényt.
Ilyen régió Észak-Amerika, a Közel-Kelet és Eurázsia – elsősorban Közép-Ázsia –, így ezen térségek keresletnövekedése nem jelent automatikusan magasabb LNG-importigényt.
Ami a mi szempontunkból fontos, hogy Európa gázfogyasztása várhatóan évi 40 milliárd köbméterrel csökkenhet, miközben az afrikai és latin-amerikai kereslet növekedése korlátozott maradhat, és nagyjából ellensúlyozhatja az európai visszaesést.
ÍGY VÁRHATÓAN MINTEGY 200 MILLIÁRD KÖBMÉTERREL TÖBB LNG-EXPORTRA LESZ SZÜKSÉG, AMELYNEK ELSŐDLEGES CÉLPIACAI A GYORSAN FEJLŐDŐ ÉS IPAROSODÓ KELET-ÁZSIAI ORSZÁGOK LESZNEK.
A következő években tehát a többlet LNG-exportnak nem elsősorban Európa növekvő fogyasztását kell kiszolgálnia, hanem főként az ázsiai kereslet bővülését, illetve részben a vezetékes kereskedelem visszaesését kell pótolnia.
Globális LNG export kapacitás felfutása
Ha 2030-ig nagyságrendileg 200 milliárd köbméterrel kell bővülnie a globális LNG-termelésnek ahhoz, hogy kielégítse a megnövekedett keresletet, akkor további mintegy 50 milliárd köbméter többletkapacitásra is szükség lenne ahhoz, hogy a piac ne legyen olyan feszes, mint az elmúlt években. Ebben az esetben az LNG előállításának marginális költsége határozhatná meg az árat, nem pedig a kereslet visszaszorulása.
Az előző nagy LNG-beruházási hullám nagyjából 2013 és 2020 között zajlott, amikor a globális cseppfolyósító kapacitás hozzávetőleg évi 350 milliárd köbméterről évi 600 milliárd köbméterre emelkedett, főként az Egyesült Államokban és Ausztráliában megvalósult új projektek révén. Ezt a hullámot több tényező hajtotta. Kínálati oldalról az amerikai palagáz-forradalom és a nagy ausztrál exportprojektek, keresleti oldalról pedig az ázsiai LNG-kereslet tartós növekedése, valamint a Fukusima utáni japán többletigény.
Ezt követően azonban visszaesett az új projektek száma a klímapolitikai nyomás, a Covid-időszak keresleti sokkja, az alacsony energiaárak és a finanszírozási bizonytalanság miatt.
A következő beruházási hullámot lényegében az orosz–ukrán háború indította el. Európának hirtelen ki kellett váltania az orosz vezetékes gáz jelentős részét, amely a háború előtt éves szinten nagyjából 150-160 milliárd köbmétert tett ki.
Mivel egy LNG-projekt megvalósítása jellemzően legalább öt évig tart,
A 2022 UTÁN ELINDÍTOTT BERUHÁZÁSOK TÖBBSÉGE CSAK 2025 VÉGE ÉS 2030 KÖZÖTT KÉSZÜL EL.
Az IEA alapeseti forgatókönyve szerint 2030-ig mintegy 350 milliárd köbméter/év új LNG-exportkapacitás épülhet ki 2024-hez képest, amelynek több mint 70 százaléka az Egyesült Államokhoz és Katarhoz köthető.
Az új beruházási hullám egyik kulcsszereplője Katar, a mostani iráni–amerikai–izraeli konfliktus azonban új megvilágításba helyezte a térség geopolitikai kockázatait. Irán ugyanis kilőtte Katar LNG-kapacitásának több mint 17 százalékát, ami nagyjából évi 18 milliárd köbméter exportkapacitásnak felel meg. Emellett a North Field gázmező bővítési programja és az ahhoz kapcsolódó új LNG-kapacitások üzembe helyezése is valószínűleg késni fog a 2025 végére várt menetrendhez képest, amelyre az IEA korábbi előrejelzései épültek.
A beruházási hullám ugyanakkor az Egyesült Államokban a legerősebb. 2025 és 2030 között mintegy 170 milliárd köbméternyi új LNG-exportkapacitás épülhet ki. Az amerikai projektek jelentős része Texas és Louisiana partvidékén valósul meg, vagyis közel a térség palaolajmezőihez – különösen a Permi-medencéhez –, és nagyrészt ezek megnövekedett gáztermelésére épít. Az exportterminálok fejlesztésével párhuzamosan jelentős csővezetékes infrastruktúra-fejlesztések is zajlanak, amelyek nélkülözhetetlenek a projektek sikeréhez.
Névértéken úgy tűnik, hogy elegendő LNG-exportkapacitás épül ki ahhoz, hogy 2028–2029-től viszonylag bőséges LNG-kínálatról beszélhessünk, hiszen a legtöbb új kapacitás ebben az időszakban léphet piacra. A nagy kérdés természetesen az, hogy
a projektek időben elkészülnek-e, illetve nem következik-e be újabb geopolitikai konfliktus, amely ismét felforgatja az energetikai piacokat.
Amerikai gázmérleg
A következő évek globális gázpiaci normalizációjának egyik kulcskérdése az lesz, hogy az Egyesült Államok milyen ütemben tudja növelni a kitermelést. Az USA ugyanis a világ meghatározó LNG-exportőrévé válik, így egyre inkább az amerikai Henry Hub ár és az amerikai cseppfolyósítási költség fogja meghatározni az európai és ázsiai LNG-árakat.
A 2000-es évek elején az Egyesült Államok még nettó földgázimportőr volt, és több LNG-terminált eredetileg importcélra terveztek. Ezeket később a palagáz-forradalom hatására exportterminálokká alakították át. Ennek eredményeként az amerikai földgáztermelés 2010 és 2025 között nagyjából megduplázódott, és éves szinten mintegy 1100 milliárd köbméterre emelkedett, ami már közel kétszerese az orosz termelésnek.
Ezt a növekedést szinte teljes egészében a palagázmezők adták, miközben a hagyományos mezők termelése döntően csökkenő pályán maradt.
Az Egyesült Államoknak mindig is volt valamennyi csővezetékes földgázexportja és -importja Kanadával és Mexikóval, de a termelési többlet csak a 2010-es évek második felétől tette lehetővé az LNG-export gyors felfutását.
Az első jelentős termelésnövekedési hullámot elsősorban az északkeleti régióban található Marcellus- és Utica-mezők adták, ezek növekedése azonban 2020 körül érezhetően lelassult.
Ezt követően a növekedés fő motorja egyre inkább az olajtermeléssel együtt felszínre kerülő oldott gáz lett, különösen a Permi-medencében. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a Permi-medence olajtermelése is várhatóan tetőzni fog az elkövetkező 2-3 évben, így az olajhoz kapcsolódó, vele együtt termelt földgáz esetében sem lehet már túl messze a plafon.
Az IEA 2025-ös hosszú távú referencia-előrejelzése szerint az amerikai gáztermelés a jelenlegi nagyjából 108 Bcf/napos szintről 2032 körül 119 Bcf/napra emelkedhet. Ez éves szinten körülbelül 1120 milliárd köbméterről 1230 milliárd köbméterre történő növekedést jelent.
Vagyis összesen nagyjából 110-120 milliárd köbméter többlettermelés várható, miközben az amerikai belső kereslet a következő években évi 50-60 milliárd köbméterrel nőhet, részben az áramtermelés, az ipar és az adatközpontok növekvő energiaigénye miatt.
Ezzel szemben az amerikai LNG-exportkapacitás 2025 és 2030 között nagyságrendileg 170 milliárd köbméter/évvel bővülhet, vagyis a névleges exportkapacitás gyorsabban nő, mint amennyi az előre jelzett termelés- és fogyasztásnövekedésből következik. Ez nem azt jelenti, hogy az amerikai LNG-hullám elmarad, csupán azt, hogy a tényleges LNG-export növekedése nem feltétlenül lesz azonos a névleges terminálkapacitások bővülésével.
A piacnak valahol alkalmazkodnia kell:
VAGY A TERMELÉS NŐ A REFERENCIA-ELŐREJELZÉSNÉL GYORSABBAN, VAGY A BELFÖLDI FOGYASZTÁS ÉS A VEZETÉKES EXPORT IGAZODIK AZ ÚJ HELYZETHEZ, VAGY AZ LNG-TERMINÁLOK KIHASZNÁLTSÁGA MARAD EL A PAPÍRON RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ KAPACITÁSOKTÓL.
Az IEA optimistább forgatókönyve szerint az amerikai termelés akár 210 milliárd köbméterrel is nőhet 2030-ig, amennyiben a magasabb kereslet és árak ösztönzik a termelővállalatokat a Permi-medencében és Haynesville térségében a beruházások és a fúrások fokozására.
Ehhez azonban már nem a 2010-es évek rendkívül olcsó gázvilága szükséges, hanem magasabb amerikai árkörnyezet. Rövid- és középtávon az IEA és az EIA 3-4 USD/MMBtu körüli Henry Hub árral számol, hosszabb távon azonban az 5 USD/MMBtu körüli árszint sem elképzelhetetlen, ha az LNG-export, az adatközpontok és az ipari kereslet egyszerre hajtja a piacot.
Kilátások a földgázárra
A jelenlegi projektütemezés és az IEA keresleti előrejelzése alapján
A GLOBÁLIS LNG-PIAC 2027 VÉGE ÉS 2029 KÖZÖTT ELJUTHAT EGY MEGFELELŐEN ELLÁTOTT ÁLLAPOTBA,
köszönhetően az újonnan kiépülő amerikai, katari és kanadai LNG-exportkapacitásoknak.
Ez elegendő lehet ahhoz, hogy a piac a 2022 és 2025 közötti hiány- és kereslet-erózió alapú árazásból fokozatosan egy költségalapú rendszer felé mozduljon el, ahol a marginális termelő költsége határozza meg az árat. Jelen helyzetben ez a marginális termelő az amerikai LNG lehet.
Ugyanakkor
2026 MÁSODIK FELÉBEN ÉS 2027 ELSŐ FELÉBEN MÉG KIFEJEZETTEN MAGAS ÉS VOLATILIS MARADHAT A GÁZÁR,
attól függően, hogy meddig húzódik el a Hormuzi-szoros körüli válság, mennyire lesz hideg a tél, és milyen ütemben sikerül feltölteni a gáztárolókat. Ennek az új egyensúlynak az árszintje az amerikai Henry Hub árából vezethető le, mivel az USA lesz a világ domináns LNG-exportőre.
A jövőbeli Henry Hub árra feltételezhetünk egy 3-5 USD/MMBtu közötti ársávot. Az Oxford Institute for Energy Studies által használt közelítés szerint az amerikai LNG európai bekerülési költsége nagyjából a következőképpen írható le:
115% × Henry Hub + 3 USD/MMBtu cseppfolyósítási költség + 1,5 USD/MMBtu szállítási költség + 0,5 USD/MMBtu visszagázosítási költség.
Ezzel a képlettel a 3-5 USD/MMBtu közötti Henry Hub ársáv nagyjából 7,5-9,8 USD/MMBtu európai LNG-bekerülési költséget eredményez, ami az árfolyamtól függően
KÖRÜLBELÜL 22,5-30 EURÓ/MWH KÖZÖTTI ÁRSZINTNEK FELEL MEG.
Az IEA előrejelzése is hasonló képet mutat: 3,7 USD/MMBtu Henry Hub ár mellett 8-8,5 USD/MMBtu LNG-költséggel számol, ami nagyjából összhangban van ezzel a becsléssel.
A határidős piac szintén hasonló várakozásokat tükröz. A kamatköltséggel korrigált határidős TTF-jegyzések alapján a piac arra számít, hogy 2028-ra az európai gázár ebbe az ársávba konvergálhat. Ez az árszint lényegesen olcsóbb és kiszámíthatóbb környezetet jelentene annál, amit az elmúlt öt évben megtapasztalhattunk, amikor a földgáz éves átlagára tartósan 30 euró/MWh fölött alakult. Ugyanakkor még így is számottevően magasabb lenne annál a 20 euró/MWh körüli ársávnál, amely 2010 és 2019 között jellemezte az európai piacot.
Ennek a korábbi korszaknak a stabilitása részben abból fakadt, hogy Oroszország a spotpiacon keresztül olyan árszintet alakított ki, amely mellett az LNG-import gazdaságilag kevéssé volt vonzó Európa számára. Ez a világ azonban várhatóan már nem tér vissza.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
