Éhezők viadala
Az iráni konfliktusnál a figyelem legtöbbször az energiapiacra irányul. Pedig a Hormuzi-szoros nemcsak az olaj- és gázkereskedelem egyik legfontosabb útvonala, hanem a globális műtrágya-kereskedelem mintegy harmada is ezen halad át. Ez a kormányok számára legalább akkora problémát jelenthet, mint a tartósan magas energiaárak. A mezőgazdaság ugyanis nem tud egyszerűen kivárni, a vetési időszakok kötöttek, így ha az ellátási láncok zavara miatt késik a műtrágya, annak hónapokkal később is látszódhat a hatása a terméshozamokon. Akkor is, ha addigra a tankerek már újra szabadon közlekednek a szoroson keresztül.
Sosem tradelek mezőgazdasági termékeket. Ez a befektetések rettenetesen speciális szegmense, nem elég tudni, hogy a világ melyik részén mikor vetnek és aratnak, olyan tényezőket is figyelni kell, mint például az El Niño várható hatása a terméshozamokra. Egyszerre kell befektetőnek és időjósnak lenni. Egyik sem könnyű szakma, az utóbbi ráadásul hálátlanabb is.
Pont ezért volt számomra, akinek eddigi legnagyobb mezőgazdasági sikere egy paradicsomültetvény életben tartása, meglepő két hónapja szembesülni azzal, hogy az ammónia 29, a karbamid (urea) 36, a kén pedig 50 százaléka az Öböl menti országokból érkezett.
A modern mezőgazdaság Achilles-sarka
A modern mezőgazdaság három alapvető tápanyagra épül: nitrogénre, foszforra és káliumra. A nitrogénműtrágyákat, például az ammóniát és a karbamidot földgázból állítják elő. A foszfor előállítása pedig nagyban függ a kéntől, amely az olaj- és gázfinomítás mellékterméke, és amelyet a foszfátkőzet műtrágyává alakításához használnak. A nap végén mindnek az a lényege, hogy a szomszéd füve ne legyen zöldebb, és kellő mennyiségű élelmiszer legyen a világban.
A három alapvető növényi tápanyag közül kettő közvetlenül is erősen érintett a Hormuzi-szoros körüli helyzetben. A közelmúltban több hasonló műtrágyapiaci szuperciklust is láthattunk. 2008-ban az etanol boom, majd 2012-ben egy újabb keresleti sokk hajtotta fel az árakat. A keresletvezérelt sokkokra jellemző, hogy a műtrágyaárak követik a gabonaárakat.
Ezzel szemben 2022-ben az orosz–ukrán háború kínálati sokkot okozott: az európai nitrogéntermelés padlóra került, az orosz műtrágyagyártás jövője pedig bizonytalanná vált.
A helyzet több szempontból is hasonlít a mostanira, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy az orosz műtrágya nem tűnt el: viszonylag gyorsan új vevőkre talált más piacokon. A mostani helyzetben viszont az Öböl menti országok a katonai csapások miatt érdemi kapacitásokat veszítettek. Így járt például a legnagyobb karbamidgyártó, a QatarEnergy is. Ennél valamivel jobb helyzetben vannak azok az ammónia- és kénexportőrök, amelyek „csak” nem tudják kivinni az árujukat a szoroson keresztül.
HA HOLNAP VÉGET IS ÉRNE A HÁBORÚ, HÓNAPOKBA TELNE, MIRE A LOGISZTIKAI ÉS INFRASTRUKTÚRÁLIS AKADÁLYOK ELHÁRULNAK, ÉS ENNÉL IS TÖBB IDŐBE, MIRE A MEGRONGÁLÓDOTT KAPACITÁST HELYREÁLLÍTJÁK.
Visszakanyarodva a két kínálati sokk összehasonlításához: Fehéroroszországgal együtt számolva az orosz kálium-karbonát (potash) a globális piac mintegy 40 százalékát adta, a nitrogénalapú műtrágyapiacnak azonban csak körülbelül 12 százalékát fedte le. Ezzel szemben a mostani konfliktus összesítve már a piac nagyjából 65 százalékát érinti. Ehhez jön még, hogy a világ gázexportjának mintegy 20 százaléka is a Hormuzi-szoroson keresztül haladt, a héliumpiacnak pedig körülbelül a harmada. A probléma tehát most nagyobb, és a hatása várhatóan tovább is tart.
Kilép az Emírségek az OPEC-ből: megrepedt az olajkartell hatvanéves rendszere
Az OPEC egyik legnagyobb termelője hagyja el a szervezetet. Mit jelent ez az olajárakra, a szövetségekre és a globális erőviszonyokra nézve?
A következő élelmiszersokk nyomában
Az ellátási zavarok első jelei már látszanak olyan dél-ázsiai országokban, mint India, Banglades, Pakisztán vagy Srí Lanka, amelyek nagy arányban importáltak energiát az Öböl menti országokból. A helyzet várhatóan tovább súlyosbodik, mivel ezekben az országokban a fő vetési időszak a júniusi monszun megérkezésével kezdődik, ami a globális mezőgazdaság egyik leginkább műtrágyaigényes időszaka.
India a világ legnépesebb országa 1,46 milliárd lakossal, így nem meglepő, hogy egyben az egyik legnagyobb műtrágya-felhasználó is. Az importált műtrágya mintegy harmada az Öböl menti országokból érkezett, miközben a helyi termeléshez szükséges LNG körülbelül 40 százalékát Katar biztosította.
A 175 millió lakosú Banglades energiaszükségletének 90 százalékát és műtrágyaszükségletének 80 százalékát importálta. Ennél is súlyosabb, hogy a mezőgazdaság a munkaerő mintegy 40 százalékát foglalkoztatja.
Néhéz helyzetbe kerülhetnek a brazilok is, akik a műtrágyaszükségletük 80 százalékát importálják, és a szezon júliustól novemberig tart. Ez pont egybeesik a választási kampány hajrájával, ahol Lula negyedik elnöki ciklusáért indul. Az említett országok jellemzően szegényebb fejlődő piacok, amelyek egyben a világ legnépesebb államai közé is tartoznak. Együttesen a világ lakosságának közel negyedét adják.
Egy állam legalapvetőbb feladata a lakosság élelmezésének biztosítása. Az emelkedő élelmiszerárak és a társadalmi nyugtalanság közötti kapcsolat összetett. A drágulás közvetlenül is okozhat zavargásokat, a történelmi példák alapján azonban sokszor inkább gyújtópontként működik azokban a fejlődő piaci országokban, ahol eleve komoly társadalmi feszültségek vannak.
Erre jó példa a 2010-es orosz búzatermés kiesése, amelynek hatására megduplázódott a búza ára, és ami hozzájárult az arab tavasz kirobbanásához.
Mielőtt az olvasók a cséplőgép elé vetik magukat, fontos aláhúzni, hogy a helyzet most még nem olyan rettenetes, mint az iparági szakértők lefestik, viszont érdemes figyelni a folyamatokat. Az világosan látszik, hogy a döntéshozók tisztában vannak a helyzet súlyával, gondolhatunk itt akár Pakisztán közvetítői szerepére is. Ha pedig a döntéshozók pánikolnak, mi nyugodtak lehetünk. A globalizáció évtizedeiben a cél a tökéletesre optimalizált, „just-in-time” logisztikai rendszer volt a mezőgazdaságban és az azt kiszolgáló nyersanyagszektorokban. A következő évtized viszont inkább a párhuzamos kapacitásokról és az ellátási láncok közelebb hozásáról szólhat.
Ezt a három ábrát figyeli az Accorde Alapkezelő az iráni háború kapcsán
Mutatunk három ábrát, amely most a legpontosabban jelzi, hogy közelebb vagyunk-e a végső eszkalációhoz vagy ahhoz a fordulathoz, amikor Trumpnak már nem marad más, mint a visszatáncolás.
Ki profitálhat az új nyersanyagkorszakból?
Amit az Accorde Alapkezelőben a témával kapcsolatban befektetési szakemberként figyelünk, az a sokszor lesajnált és ritkán emlegetett európai vegyipar. Az európai ipar leépülésének egyik következménye az lett, hogy a német és francia vállalatok előremenekültek, és jóval globálisabb jelenlétet építettek ki, miközben csökkent az európai kitettségük.
A jelenlegi környezet szelektíven ugyan, de több vállalat árbevételére is kedvezően hathat, különösen azokra, amelyek rendelkeznek árazási erővel. Jellemző, hogy az olajárak emelkedése némi késéssel együtt mozog az élelmiszerárakkal, amelyek szintén korrelálnak a műtrágyaárakkal.
Középtávon a költségoldal csökkenése is javíthatja ezeknek a vállalatoknak az eredménytermelő képességét, ha az LNG-piacra megérkeznek azok a kapacitások, amelyeket még az orosz–ukrán háború után rendeltek meg. Az amerikai és európai gázáraknak idővel közeledniük kellene egymáshoz a következő évek várható kínálatbővülésének hatására. Az iparági paletta roppant színes, kezdve az integrált vegyipari vállalatokkal (BASF, Akerma, Evonik) a műtrágyagyártókon keresztül (K+S, Yara) egészen a ipari gázokkal foglalkozó vállalatokig (AirLiquide).
Nem mindegyik olcsó, és nem mindegyik megfelelő kitettség a fenti világképre, sőt van köztük olyan, ami pont az inverz hatás megjátszására jó, de pont ezért művészet az egyedi részvénykiválasztás, megtalálni az értéket a sok vállalat közül.
Az Accorde az Év Alapkezelője
Az idén tizenharmadik alkalommal megrendezésre kerülő Privátbankár.hu - Alapkezelő Klasszis 2026 díjátadón az Accorde Alapkezelő ismét elnyerte az Év Alapkezelője díjat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
