UK: hosszú pad vagy aranyszőrű bárány

November 20-án Brüsszelben újabb brit–EU-csúcsot tartanak. Várhatóan ekkor többet megtudhatunk arról, hogyan képzeli el Andy Burnham miniszterelnök az Egyesült Királyság és az Európai Unió kapcsolatának jövőjét. Sajtóhírek szerint a találkozó környékén a szorosabb együttműködés különböző lehetőségeit is bemutatja.

picture

Nyáron írtam arról, hogy változik a szélirány a Westminsterben, és akár a Brexitet visszafordító tárgyalások (Brejoin) is napirendre kerülhetnek. Ez akkor még merész feltételezés volt, kaptam is érte hideget, de mostanra realitássá vált.

Érdemes összevetni a YouGov szeptemberi közvélemény-kutatását a júniusival. Az EU-val szorosabb kapcsolatot támogatók aránya 14 százalékponttal, 73 százalékra emelkedett, miközben a kapcsolatok további lazítását már csak 16 százalék szorgalmazta.

Az uniós visszacsatlakozás támogatottsága is nőtt, a nyári 55 százalékról szeptemberre 59 százalékra. Ez jelentős politikai mozgásteret adhat Burnhamnek, bár a visszalépéshez szükséges közvetlen felhatalmazást egy újabb népszavazás teremthetné meg.

picture

UK: hazatérés Európába

A britek egyre nagyobb része ma már kudarcnak tartja a Brexitet, miközben a Reform UK támogatottsága tovább nő. Az Egyesült Királyság előtt sorsdöntő évek állnak.

Négy út az EU felé

A lehetséges forgatókönyvek elsősorban abban különböznek, mennyi kereskedelmi akadályt szüntetnének meg, és ezért cserébe mekkora önállóságot kellene feladnia az Egyesült Királyságnak.

  1. Status quo: Ebben a forgatókönyvben nem változik érdemben semmi. Megmarad az önálló kereskedelempolitika és a Brexit óta kötött külső megállapodások. Nincs szabad mozgási vagy uniós költségvetési kötelezettség. A közhangulat nem ezt a forgatókönyvet preferálja jelenleg, így ez most nem részletezzük tovább.
  2. Vámunió: A vámunió egyszerűsítené az árukereskedelmet, az érintett termékek vámmentességéhez nem kellene igazolni a származási szabályok teljesítését. Ez különösen a határokon átnyúló termelési láncok számára jelentene könnyebbséget.
    Ugyanakkor fel kellene adni az önálló kereskedelempolitikát, például az amerikai vám tárgyalásokat, miközben a szabályozási és szolgáltatáskereskedelmi akadályok megmaradnak. Elemzői becslések nettó értelemben 1 százalékkal növekedne a gazdaság az intézkedések hatására. Ezt a modellt alkalmazza Törökország.
  3. Egységes piaci tagság (EGT): Az Európai Gazdasági Térségen, azaz az EGT-n keresztül az Egyesült Királyság ismét hozzáférhetne az egységes piachoz. Csökkennének a szabályozási és szolgáltatáskereskedelmi akadályok, és helyreállhatnának a pénzügyi szolgáltatók úgynevezett útlevéljogai. Ezek teszik lehetővé, hogy egy szolgáltató egyetlen ország engedélyével az egységes piac más országaiban is működhessen. Elvesztésük érzékenyen érintette a londoni Cityt. Mivel az EGT nem vámunió, az önálló brit kereskedelempolitika megmaradhatna. Ugyanakkor az egységes piac szabályainak jelentős részét uniós szavazati jog nélkül kellene átvenni, el kellene fogadni a személyek szabad mozgását, és pénzügyi hozzájárulást is kellene fizetni. A becsült gazdasági többlethatás ebben az esetben 2–5 százalék. Ezt a modellt alkalmazza Norvégia.
  4. Visszalépés az EU-ba: Tartalmazna minden előnyt amit fent írtam, de ezen felül az Egyesült Királyság ismét beleszólhatna az Unió működésébe, teljes értékű tagként. Az EGT-részvételhez képest további kötöttséget jelentene a közös kereskedelempolitika elfogadása, a puszta vámunióhoz képest pedig többek között a szabad mozgás és a tagsággal járó költségvetési befizetések vállalása. A kedvező gazdasági hatást ennél a forgatókönyvnél nagyságrendileg 6–8 százalékra becsülik.

A becslések alapján gazdaságilag a teljes visszacsatlakozás kínálná a legtöbbet. Politikailag azonban korántsem biztos, hogy ez lesz a választott út.

A tagság népszerű, a feltételei kevésbé

A YouGov nyári felmérése jól mutatja a dilemmát. A visszacsatlakozást akkor a britek 55 százaléka támogatta, de ez az arány 35 százalékra esett, amikor a kérdés már arról szólt, hogy az ország nem kapná vissza a Brexit előtti különleges mentességeit. Az ellenzők aránya ebben az esetben 43 százalékra nőtt.

Különösen érzékeny kérdés a font megtartása és a schengeni övezeten kívüli státusz megőrzése. A tagság általános támogatottsága tehát még nem jelent felhatalmazást bármilyen csatlakozási feltétel elfogadására.

Korai lenne megjósolni, hogy London vissza tudná-e szerezni korábbi mentességeit. A briteknek ugyanakkor van mit kínálniuk az Uniónak, védelmi és nukleáris képességeik, hírszerzésük, pénzügyi szektoruk, valamint az energia és a mesterséges intelligencia területén meglévő tudásuk komoly tárgyalási alapot jelenthet.

Ha a kivételekről nem sikerülne megállapodni, gazdasági szempontból az EGT-részvétel lehetne a következő legjobb megoldás. Jelentősen javítaná a piacra jutást, miközben a font és a Schengenen kívüli státusz megmaradhatna.

Politikailag ezt sem lenne könnyű eladni. A briteknek pénzügyi hozzájárulást kellene vállalniuk, és az egységes piac számos szabályát át kellene venniük, miközben az uniós döntéshozatalban nem kapnának szavazati jogot.

Ez egy olyan méretű ország számára mint az Egyesült Királyság problémás végállomás lenne, de volt már arra precedens, hogy a britek fura helyzetbe sodorták magukat.

A szolgáltatások uniója csalja vissza a briteket

Az EU megvalósította az áruk szabad mozgását, és létezik a szolgáltatások szabadsága is. Utóbbi leginkább papíron, mert a nemzeti szabályok és eljárások miatt a piac továbbra is töredezett. Dacára annak, hogy az EU gazdasági eredményének 66 százaléka szolgáltatásból jön, a gyakorlatban nem valósult meg a szolgáltatások uniója.

A Letta-terv és Draghi-jelentés hatására a Bizottság az EU-n belüli szolgáltatások piacának mélyítését szorgalmazza, aminek eredményeképpen a vállalkozások könnyebben tudnának a tagországokban működni és növekedni. Az Egyesült Királyság számára ez döntő kérdés.

A brit gazdaság hozzáadott értékének (GVA) 82 százalékát a szolgáltatások adják. A GVA értéke túlzó, hiszen a gazdaság nem ekkora része férne hozzá az EU piacához, az olyan helyben nyújtott szolgáltatások mint mondjuk az egészségügy felfelé torzítja az értéket, de a nagyságrendet jól mutatja, miért érdekes a szolgáltatások uniója a britek számára.

Ha a külkereskedelmi arány szolgáltatás részét nézzük, az kevésbé szélsőséges 57 százalék, és ennek 36 százaléka irányul az EU-ba. A brit szolgáltatások globálisak, de az EU aránya jelentős ami növekedési lehetőséget adhat. Ez alapján valószínű, hogy nem a vámunió forgatókönyv lesz a végleges megoldás, hanem a kettő nagyobb integrációt jelentő. Ehhez most 70 százalék valószínűséget társítok.

Befektetési aspektus

Az Accorde Alapkezelőnél olyan lehetséges változásokat keresünk, amelyeknek érdemi esélyük van, de megítélésünk szerint a piac még nem számol velük. A brit–EU-közeledést ilyennek látom.

Természetesen tévedhetünk, az integráció elmaradhat, vagy a vártnál jóval lassabban haladhat. Ha a piac valóban nem árazta ezt a lehetőséget, akkor a megvalósulása többlethozamot hozhat. Ez azonban önmagában nem véd más piaci vagy vállalati kockázatoktól.

Korai volna ezzel foglalkozni? Szerintem nem. Az árfolyamok már akkor reagálhatnak, amikor a politikai szándék hitelessé válik, jóval a megállapodások életbe lépése előtt.

A pénzügyi szolgáltatásoknál különösen fontos lenne a közeledés. A jelenlegi brit–EU-megállapodás nem állította helyre az útlevéljogokat, így a brit szolgáltatók uniós piacra jutása továbbra is nehézkes. Ezen a területen az engedélyezés, a szabályozás és a szakemberek mozgása legalább olyan fontos, mint az árukereskedelemben a vámok.

Ha az EU úgy dönt, hogy a gyakorlatban is mélyíti a szolgáltatások piacát az tovább erősítené a brit EU tagság melletti érveket. Döntő kérdés, hogy a britek hozzáférnek-e egy jobban működő szolgáltatási piachoz.

A brit részvénypiacot a Brexit bizonytalansága mellett a koronavírus-járvány és az energiaválság is megterhelte. A közepes tőzsdei kapitalizációjú vállalatokat tömörítő FTSE 250 az amerikai és az európai piacokhoz képest is alacsony értékeltségen forog. Az indexben dominánsan olyan vállalatok vannak, ami helyi piacra termelnek vagy szolgáltatnak. Ha nagyobb integráció hatására kedvező lesz a gazdasági növekedés ebből profitálni fognak.

Ezenfelül az index 46 százaléka pénzügyi szektor (bankok, alapkezelők, biztosítók) ami legnagyobb haszonélvezője lehet egy integrált szolgáltatások uniójának az EU-n belül.

A britek döntési dilemmájáról eszembe jutott dédapám története. Kétféle mesét lehetett kérni tőle.

Az egyik a hosszú padról a másik az aranyszőrű bárányról szólt. Amikor a hosszú padot kérted, azzal érvelt hogy az aranyszőrű bárány meséje sokkal szebb. Amikor az aranyszőrű bárányt, akkor azzal kérdőjelezte meg a döntésed, hogy a hosszú pad meséje sokkal hosszabb.

A szolgáltatásának különlegessége volt, hogy ezt a “vitát” egészen addig tudta csinálni, amíg az ember el nem aludt, és tárgytalanná nem vált a döntés.

A brit miniszterelnök nehéz döntés előtt áll. Az biztos, hogy bárhogy is dönt, a hosszú padot vagy az aranyszőrű bárányt választja, kritikusai a másik mellett fognak érvelni. De a konklúzió hasonló: dönteni kell, vagy az este végén nem lesz szolgáltatás.

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.


Ajánló

picture

Ez a brexit olyan, mint a kolbász, jobb ha nincs ott az ember, amikor készül

Olvasási idő: 4 p
Sorra vesszük, hogy az összes hivatalos, félhivatalos és nem hivatalos határidő után is meghosszabbított tárgyalásokon mi mozgatja a feleket, hogyan kapcsolódnak össze belpolitikai taktikai és a súlyos stratégiai megfontolások.
picture

Brexit: önsorsrontó ostobaság, az akarat és a politika diadala

Olvasási idő: 4 p
A brexit egy iszonyatos hülyeség, egy tőrőlmetszett ostobaság, egy történelmi léptékű kollektív önsorsrontás – talán nem árt ezt leszögezni a britek első, unión kívüli napján. A közjó, a közérdek, a gazdasági racionalitás, az okszerű érvelés tökéletesen esélytelen ebben a játékban.
picture

Brexit – kezdődik a második félidő

Olvasási idő: 4 p
A brexit úgy jöhet el januárban, hogy a gyakorlatban semmi nem változik. De a szenvedéstörténet következő forró pontjai valószínűleg mégsem a kilépés jogi tényével megkezdődő, valódi tartalmi kérdéseket érintő kilépési tárgyalások borítékolhatóan elhúzódó fordulói lesznek, hanem az Egyesült Királyság túlélésének kérdései. Mi lesz a skótokkal és az írekkel?