Irán: csőbe húzva

A Hormuzi-szoros körüli konfliktus miatt a világ olajellátásának jelentős része forog kockán. A szoros kiesése napi 20 millió hordó olaj áramlását veszélyezteti, amelyből alternatív csővezetékek és stratégiai tartalékok csak egy részét tudják pótolni – felmerül a kérdés, hogy mégis mennyi olaj hiányzik a rendszerből? A recesszió elkerüléséhez mindenképpen szükséges a békekötés, vagy ennél sokkal kevesebb is elég lehet?

picture

(A cikk először a Portfolio.hu oldalán jelent meg 2026. április 22-én.)

Az elmúlt napokban annyi egymásnak ellentmondó hír érkezett, hogy szinte követhetetlenné vált, éppen Irán vagy az Egyesült Államok tartja-e blokád alatt a Hormuzi-szorost. A konfliktus zajszintje újra az egekbe szökött, ezt pedig már nem elég egyszerűen kizárni: valamennyire át is kell nézni rajta, és közben figyelni az indikátorokat.

Pár hete erre jó kapaszkodót adott az Accorde Alapkezelő által rekonstruált Trump Fájdalomindex, amely pontosan mutatta a piaci fordulatot. Most azonban érdemes mást előhúzni a kalapból.

Valamit, ami egyszerre érzékelteti a helyzet komolyságát és a benne rejlő groteszk komikumot.

picture

Ezt a három ábrát figyeli az Accorde Alapkezelő az iráni háború kapcsán

Mutatunk három ábrát, amely most a legpontosabban jelzi, hogy közelebb vagyunk-e a végső eszkalációhoz vagy ahhoz a fordulathoz, amikor Trumpnak már nem marad más, mint a visszatáncolás.

A Hormuzi-matek

Érdemes onnan indulni, hogy a háború kitörése előtt a Hormuzi-szoroson naponta nagyjából 20 millió hordó olaj haladt át, miközben az IEA előrejelzése szerint 2026-ban globálisan napi mintegy 1,5 millió hordós túlkínálat alakult volna ki. A kereslet esetleges visszaesésével is számolhatnánk, de most ne bonyolítsuk tovább a képet.

Azt tudjuk, hogy a szaúdi East-West csővezeték maximális kapacitása napi 9 millió hordó, míg az Egyesült Arab Emírségek Habshan-Fujairah vezetéke napi 1,8 millió hordót képes szállítani. Egyik sem működik teljes kapacitáson, de nem tűnik merész feltételezésnek, hogy összesen nagyjából napi 7 millió hordó ki tudja kerülni rajtuk keresztül a szorost. Ez azt jelenti, hogy a világnak további napi 11,5 millió hordóra lenne szüksége ahhoz, hogy elkerülje a globális recessziót.

Március elején olvashattuk, hogy az IEA, a stratégiai tartalékának durván harmadát, 400 millió hordót engedi a piacra. Ha ezt 120 napra osztjuk el, az napi 3 millió hordót jelent.

Ehhez jöhet még, hogy az Egyesült Államok több körben felfüggesztette az Oroszországot érintő szankciók egy részét, ami más floating storage kapacitásokkal együtt, 90 napos időtávon számolva, napi 2 millió hordónyi könnyebbséget adhat a piacnak. Ízlés szerint még hozzá lehet venni az iráni olajexportot, amely április végéig zavartalanul áramlott át a szoroson napi 1,5 millió hordós mennyiségben, de ez már érdemben nem változtat a képleten.

A LÉNYEG AZ, HOGY A VILÁGNAK NAGYJÁBÓL NAPI 5–6 MILLIÓ HORDÓRA VAN SZÜKSÉGE AHHOZ, HOGY A KÖVETKEZŐ HÁROM HÓNAPBAN ELKERÜLJE A RECESSZIÓT.

Ez VLCC-tankerekben számolva napi három hajót jelent, amelyek egyenként körülbelül 2 millió hordót tudnak szállítani. Kisebb, Suezmax méretben ez napi 5–6 hajó.

Nem kell béke ahhoz, hogy elkerüljük a recessziót

A mostani dupla blokád előtti napokban már láthattunk olyan adatokat, hogy 4-6 olajtanker bekapcsolt jeladóval áthaladt a szoroson naponta. A Citrini Research 003-as elemzője szerint ez csupán töredéke annak, ami ténylegesen naponta átment kikapcsolt jeladóval. 

Fontos kihangsúlyozni:

AHHOZ, HOGY ELKERÜLJÜK A RECESSZIÓT, NEM KELL BÉKE A KÖZEL-KELETEN. CSUPÁN A MEGFELELŐ MENNYISÉGŰ TANKERNEK KELL ÁTHALADNIA A SZOROSON NAPONTA.

A tankerháború nyolc éve alatt ez működött, és most is jó esély van rá, hogy működni fog. Közben meglepő módon a felek eddig egész tűrhetően tartották a tűzszünetet. A kinetikus támadások abbamaradtak, a háttérben pedig döcögve ugyan, de haladtak a tárgyalások.

Irán alkupozíciója most talán a legerősebb. Racionális lépés lenne, ha ezt most a kasszánál próbálná beváltani, mert az öböl menti országok levonták a következtetést: annak érdekében, hogy Irán zsarolási potenciálja soha többé ne legyen ilyen erős, várhatóan új elkerülő csővezetékek építéséről döntenek majd.

picture

Az Accorde az Év Alapkezelője

Az idén tizenharmadik alkalommal megrendezésre kerülő Privátbankár.hu - Alapkezelő Klasszis 2026 díjátadón az Accorde Alapkezelő ismét elnyerte az Év Alapkezelője díjat.

Szakértők szerint akár 12–18 hónapon belül üzemképes lehet egy új vezeték. Igen, ez pénzkidobásnak tűnhet, ahogy a Petroline is annak tűnt 48 éven keresztül. De azoknak az államoknak, amelyek a sivatag közepére sípályát építettek, ez aligha pazarlás, inkább egyfajta biztosítás arra, hogy a gazdaságuk stabil maradjon.

 

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.


Ajánló

picture

Iráni tanulságok középhatalmaknak

Olvasási idő: 2 p
A Hormuzi-szoros körüli konfliktus megmutatja, hogyan alakul át a világrend, és mit jelent ez a középhatalmak, az energiafüggőség és a globális ellátási láncok szempontjából.
picture

Irán: a vészcsengők dala hozza a fordulatot

Olvasási idő: 2 p
A Hormuzi-szoros elzárásával Irán képessé vált arra, hogy akár az egész globális gazdaságot recesszióba lökje. Befektetőként végső soron egy kérdés számít: áthaladnak-e a hajók a szoroson.
picture

Irán: bezárt a bazár

Olvasási idő: 2 p
Iránban újra forr a társadalom, az amerikai haditengerészet erőt demonstrál, az olajpiac pedig idegesen figyel — a háttérben azonban egy sokkal nagyobb játszma rajzolódik ki.