Grönland nem eladó, de mennyibe kerülne?
A venezuelai események tanulságai közül nem az olaj a legfontosabb. Sokkal beszédesebb az, amit a multipoláris világrendről árulnak el. Ahhoz, hogy megértsük, mi történik most, érdemes visszamenni az amerikai történelemben – és egy gondolatkísérlet erejéig kiszámoljuk azt is, mennyiért adnánk el Grönlandot a dánok helyében.
(A cikk először a Forbes.hu oldalán jelent meg 2026. január 8-án.)
Az amerikai elnökök történelmi megítélése ritkán a középmezőnyről szól. A kollektív emlékezet inkább két végpont köré szerveződik. Az egyikhez azok tartoznak, akikhez maradandó kudarcok kapcsolódnak – Vietnám vagy Irak tipikusan ilyen örökség. Nyilván egyetlen regnáló elnök sem szeretne ebbe a csoportba kerülni. A másik végpontot azok jelentik, akik érdemben növelték az Egyesült Államok területét, vagy magát az országot alapították meg. Thomas Jefferson 15 millió dollárért vásárolta meg Louisianát a franciáktól, Andrew Johnson pedig 7,2 millió dollárért Alaszkát az oroszoktól.
Ne legyenek illúzióink, az Egyesült Államok gyarapodása során nem válogatott az eszközökben. Bár sok esetben ténylegesen fizettek a „telekért”, gyakori volt a politikai nyomásgyakorlás, vagy egy katonai konfliktust követő „önkéntes csatlakozás”. A történelmi példák közül számunkra a legérdekesebb precedens jellege miatt a Virgin-szigetek megvásárlása Dániától 1917-ben, Woodrow Wilson elnöksége alatt, de érdemes felidézni a Panama-csatorna megszerzését (1903, Theodore Roosevelt), valamint Puerto Rico és Kuba esetét is (1898, McKinley). Könnyen lehet, hogy ezek a közeljövőben hivatkozási alapként előkerülnek majd a Bloomberg hasábjain.
Grönland megvásárlásának ötletén áprilisban már hőbörögtem, a venezuelai „sikereken” felbátorodott amerikai adminisztráció pedig az elnökkel kórusban most ismét napi szinten gyakorol nyomást a dánokra. A fenti történelmi példák alapján ezen nem érdemes meglepődni: az efféle lépéseknek van hagyománya.
Greenland nem zöld és nem eladó!
Befektetőként egyre nagyobb zajszennyezésben élünk, napról napra fontosabb, hogy olyan dolgokra fókuszáljunk, amik tényleg mozgatják a piacok fundamentumait.
Trump már az első ciklusában is meg akarta venni a „telket”, amelynek területe az Egyesült Államok méretének mintegy 22 százalékát teszi ki. Miután az üzlet még 2025 áprilisában sem jött létre, az elnök kommunikációt váltott, és már nemzetbiztonsági kérdésként hivatkozik Grönlandra, amiben részben igaza is van miután a kínai és orosz jelenlét a térségben a kelleténél jóval nagyobb. Egyre gyakrabban utal arra is, hogy akár katonai úton szerezné meg a szigetet – amire szintén bőven akad történelmi precedens, de reméljük nem igazán reális forgatókönyv.
Most nem megyek bele abba, hogy két NATO-tagország között ez a kérdés mennyire groteszk és veszélyes, különösen annak fényében, hogy Grönlandon már most is működik amerikai katonai bázis, és a dánok eddig is elfogadták a fokozott amerikai jelenlétet. A nemzetbiztonsági kérdés tehát elvben egy új szerződéssel is rendezhető lenne. Nehéz elhinni, hogy az amerikai fél valóban végigvinné a tervet, de az látszik, hogy Washingtonban van rá igény, miközben Grönland és Dánia részéről teljes az elutasítás.
MÁS RACIONÁLIS MAGYARÁZATOT NEM NAGYON LÁTOK ARRA, AMI TÖRTÉNIK, MINT AZT, HOGY TRUMP VALÓBAN ARRA GYÚR, HOGY A VALAHA VOLT LEGHÍRESEBB AMERIKAI ELNÖK LEGYEN – AKI MEGSZEREZTE A VILÁG LEGNAGYOBB SZIGETÉT.
Nincs az a pénz… de ha mégis?
Miközben ezen gondolkodtam az elmúlt napokban, felmerült bennem a kérdés, hogy a történelmi előzmények alapján vajon mi lehetne egy ilyen tranzakció „fair” értéke. Milyen árat fogadnék el a dánok helyében – ha egy pillanatra félretesszük a morális aggályokat?
A számítás kiindulópontjaként az Egyesült Államok történelmi földvásárlásainak eredeti vételárait a Federal Reserve Bank of Minneapolis hosszú távú fogyasztóiár-indexe (CPI), valamint gazdaságtörténeti becslések segítségével korrigáltuk mai dollárértékre. Ez nem volt egyszerű feladat, mivel a 19. századból kevés megbízható adat áll rendelkezésre, így már most jelezzük, a becslés torzíthat.
Minden egyes tranzakciónál meghatároztuk az inflációval korrigált fajlagos árat, vagyis az egy négyzetkilométerre jutó értéket. Ez megmutatja, melyik ügylet volt relatíve olcsóbb és melyik drágább – ebben olyan tényezők is szerepet játszanak, mint hogy Alaszkában jóval kevesebb a napos órák száma, mint a Karib-térségben. Ezeket a fajlagos árakat felszoroztuk Grönland teljes, 2,16 millió négyzetkilométeres területével, majd a kapott összegeket az IMF 2025-ös előrejelzése szerinti dán és amerikai GDP-hez viszonyítottuk, hogy érzékeltessük: mekkora bevételt jelentene Dániának, és mekkora terhet az Egyesült Államoknak.
Nincs olyan dán miniszterelnök, aki úgy szeretne bevonulni a történelemkönyvekbe, hogy eladta az ország területének 98 százalékát – ettől azonban most tekintsünk el. Ha az amerikaiak megadnák a Panama-csatornáért fizetett „prémiumot” (belekalkulálva némi fájdalomdíjat a dánok számára az eszmei értékért cserébe),
A VÉTELÁR MEGHALADJA AZ 550 MILLIÁRD DOLLÁRT, AMI A DÁN GDP 124 SZÁZALÉKÁNAK FELEL MEG. EZT AZ AMERIKAI KÖLTSÉGVETÉS – RECSEGVE-ROPOGVA – MÉG ELBÍRNÁ.
Az ársáv alja nagyjából 133 milliárd dollár körül lehetne, ami nagyságrendileg megegyezik Dánia államadósságával, a GDP 30 százalékával, miközben az amerikai GDP-nek mindössze 0,5 százalékát tenné ki.
A dánok nincsenek rászorulva ezekre az összegekre, és önszántukból aligha mondanának le a szigetről. A feladványt pusztán intellektuális játékból készítettük el. Amennyiben a feszültség fennmarad, a dán részvénypiac teljesítménye 2025 után 2026-ban is érdemben elmaradhat a globális részvénypiacokétól. Erről Trump gondoskodhat – de reméljük, hogy az egész csak zaj, és a Polymarket közönsége jól lőtte be a valószínűséget a jelenlegi 8 százalékkal.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
