„America First” a gyakorlatban
Az elmúlt másfél hónapban látványosan kirajzolódott az Egyesült Államok új iparpolitikájának iránya: a kormány – nemzetbiztonsági megfontolásokból – tőkerészesedést vásárol magáncégekben. A lépés nem egyedi, hanem egy új stratégia része, amelynek célja, hogy az állam visszaszerezze az ellenőrzést a kritikus ágazatok és az ellátási láncok felett. A program három kulcsterületre koncentrál: a védelmi iparra, a félvezetőszektorra és a nyersanyag-kitermelésre. Ezek együtt mutatják meg, hogyan próbálja a második Trump-kormányzat újradefiniálni Amerika gazdasági és geopolitikai mozgásterét az „America First” elv jegyében.
Stratégiai tulajdonszerzés a védelmi iparban
A védelmi ipar mindig kiemelt szerepet játszott az amerikai nemzetbiztonsági gondolkodásban, a mostani geopolitikai feszültségek – elsősorban Kína és Oroszország erősödése – pedig tovább növelték a jelentőségét. A cél világos: a katonai és technológiai fölény megőrzése minden áron.
Az iparág nagyvállalatai, például a Lockheed Martin, eddig is szoros kapcsolatban álltak az állammal, hiszen bevételeik túlnyomó része a Pentagon megrendeléseiből származott. Most azonban a kormány nemcsak megrendelőként, hanem részvényesként is megjelenne ezekben a cégekben.
Howard Lutnick kereskedelmi miniszter augusztus végén jelentette be, hogy a Pentagon vizsgálja a Lockheed-típusú vállalatokban való állami részesedésszerzést. A Lockheed bevételének 97 százaléka ma is a védelmi minisztériumtól érkezik, így a tulajdonosi belépés az államnak nemcsak stratégiai irányítást, hanem közvetlen befolyást is adna a technológiai fejlesztések és gyártási prioritások alakításában. A modell lényege, hogy a kormány tulajdonosi jogokkal is biztosítani akarja: a védelmi szektor céljai mindig összhangban legyenek a nemzetbiztonsági érdekekkel.
A félvezetőipar: kitörés az ázsiai függésből
A félvezetőipar a modern technológiai fejlődés alapja, és egyben a nemzetbiztonság egyik legérzékenyebb pontja. A chipek nélkülözhetetlenek a védelmi rendszerekben, a kommunikációs hálózatokban és az AI-infrastruktúrában is, az Egyesült Államok mégis jelentős mértékben függ az ázsiai beszállítóktól, különösen Kínától és Tajvantól.
A félvezetőipar ellátási lánca három fő részre bomlik:
- Tervezés: integrált áramkörök tervezése
- Front-end gyártás: félvezető lapkák előállítása, melyekre az áramkörök fizikai szerkezetét és összetevőit rakják
- Back-end gyártás: Chip összeszerelése, csomagolása, és tesztelése
A Trump-adminisztráció célja az, hogy az ellátási lánc minél több pontján amerikai tulajdon és döntési jog legyen. Az iparág három fő szakasza közül az USA továbbra is világelső a kutatás-fejlesztésre és chiptervezésre épülő területeken (például NVIDIA, AMD), ám a fizikai gyártás és az összeszerelés döntően Ázsiában zajlik. Ez a kiszolgáltatottság gazdasági és nemzetbiztonsági kockázat is.
A félvezetőiparnak vannak olyan szereplői is, amelyek az ellátási lánc mindhárom fő pontját lefedik – ezek az ún. Integrált chipgyártó vállalatok (IDM). Az IDM-ek támogatása kiemelt cél a kormány számára, annak érdekében hogy jelentős gyártási kapacitásokat hozzanak haza az államokba – ezt tőkerészesedésekkel is próbálják elérni. A leglátványosabb beavatkozás az Intel-ügy volt: a kormány 8,9 milliárd dollárért 9,9 százalékos részesedést vásárolt a vállalatban. A bejelentés után további befektetők is csatlakoztak – a SoftBank 2 milliárd dollárral, az NVIDIA 5 milliárddal, cserébe az Intel x86-os chipjeit használhatják AI-platformjaikhoz. A részvényárfolyam 23 százalékkal ugrott meg, és az Intel visszatért a 2024-es mélypont előtti szintre. A Bloomberg szerint a cég az Apple-nek is felajánlott egy kisebb tulajdonrészt, hogy ezzel stabil vevői bázist és hazai gyártási hátteret biztosítson.
A kormányzati szerepvállalás tehát nemcsak tőkeinjekciót, hanem piaci bizalomnövekedést is hozott. Trump jelezte: további hasonló beavatkozások várhatók a félvezető-szektorban az IDM vállalatok támogatására.
Nyersanyagok: szuverenitás az alapoktól
A chipgyártás és a high-tech-ipar egyik legkritikusabb eleme a nyersanyag-ellátás. A ritkaföldfémek és más kritikus ásványok kitermelésében Kína szinte monopóliumot élvez, ezért az Egyesült Államok célja, hogy ezen a téren is hazai kapacitásokat építsen.
A Pentagon júliusban 15 százalékos részesedést vásárolt az MP Materials nevű ritkaföldfém-kitermelőben, ezzel a cég legnagyobb tulajdonosa lett. A megállapodás része a „10X Facility” gyár felépítése, amely 2028-ra évente 10 ezer tonna ritkaföldfém-mágnest állít majd elő, a Pentagon pedig dupla piaci áron vásárolja fel a termelés egy részét. Ezek a megállapodási feltételek erős elkötelezettséget mutatnak a kormány részéről az iparág támogatására. A hír után az MP Materials részvényei 50 százalékot emelkedtek, az Apple pedig 500 millió dolláros megrendelést jelentett be.
A ritkaföldfémek után a kormány a lítiumra is kiterjesztette a stratégiát, amely az elektromos autóipar egy elengedhetetlen nyersanyaga. A szeptember végén megkötött ügyletben az állam részesedést szerzett a Lithium Americas nevű vállalatban, amely egy nevadai bányaprojektet fejleszt; a termelés 2027-ben indulhat. A részvények értéke a bejelentés után megduplázódott.
A nehéziparban is megjelent az állami tulajdonosi kontroll: júniusban az adminisztráció „golden share” jogkört vásárolt a U.S. Steel-ben, és ezzel megakadályozta a japán Nippon Steel által tervezett gyárbezárást nemzetbiztonsági indokokra hivatkozva.
„America First” a gyakorlatban
Az utóbbi hónapok tranzakciói világosan kirajzolják a Trump-adminisztráció új iparpolitikai irányát: a termelési kapacitások visszatelepítését az Egyesült Államokba, az állami tulajdonosi szerepvállalás kiterjesztésével. A cél a geopolitikai függőségek csökkentése és a nemzetbiztonsági szempontok érvényesítése.
A stratégia hosszabb távon hozzájárulhat a kulcságazatok – például a félvezető-ipar és a kritikus nyersanyag-kitermelés – amerikai növekedéséhez, ugyanakkor nem minden területen valósítható meg gazdaságosan. A bányászat és a nehézipar rendkívül tőke- és energiaigényes, ezért itt a jelentős mértékű állami beavatkozás szinte elkerülhetetlen.
A befektetők számára mindenesetre új korszak kezdődött: a „Trump-trade” mostantól nemcsak a szabályozásról, hanem arról is szól, hogy milyen vállalatok válhatnak kiemelt állami támogatások, vagy stratégiai részesedésszerzés célpontjává a jövőben.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
