Venezuela és Irán: geopolitikai kockázatok az olajárban
Donald Trump pénteken a legnagyobb amerikai és nemzetközi olajvállalatok vezetőivel egyeztetett a venezuelai olajipar jövőjéről. A találkozón arról beszélt, hogy több mint 100 milliárd dollárnyi beruházásra lenne szükség az ország olajszektorában, erős amerikai politikai támogatás mellett. Az elképzelés ugyanakkor vegyes fogadtatásra talált a vállalatok körében.
(A cikk először a Világgazdaság oldalán jelent meg 2026. január 13-án.)
A Chevron bizonyult a legnyitottabb és legpozitívabb szereplőnek. A vállalat – más amerikai cégekkel szemben – továbbra is számottevő venezuelai befektetésekkel és termeléssel rendelkezik. A Chevron szerint a jelenlegi, napi mintegy 240 ezer hordós termelés kedvezőbb körülmények esetén 18–24 hónapon belül akár 50 százalékkal is növelhető lenne. A szintén jelen lévő Repsol hasonlóan nyilatkozott: a cég úgy látja, hogy a mostani napi 50 ezer hordós termelést akár 150 ezer hordóra is fel tudná futtatni.
Ezzel szemben az ExxonMobil továbbra is „befektetésre alkalmatlannak” tartja Venezuelát mindaddig, amíg nem történnek átfogó politikai és gazdasági változások. Az olajvállalat felidézte, hogy 1940 óta, első befektetése óta kétszer is elkobozták venezuelai érdekeltségeit, ami komoly bizalomvesztéshez vezetett. Az olyan olajipari szolgáltatócégek, mint a Schlumberger, illetve kereskedőházak, mint a Trafigura és a Vitol, amelyek jelenléte nem igényel jelentős tőkebefektetést, értelemszerűen teljes mellszélességgel támogatták Trump elnök terveit.
A találkozó végül konkrét kötelezettségvállalás nélkül zárult, ami jól jelzi, hogy puszta politikai lendülettel nem mozgósítható a nagy nemzetközi tőke.
A KEZDETI LELKESEDÉSSEL SZEMBEN A MEGBESZÉLÉS INKÁBB AZT ERŐSÍTETTE MEG, HOGY A RÖVID ÉS KÖZÉPTÁVON LEGFELJEBB NAPI 100-300 EZER HORDÓS TERMELÉSNÖVEKEDÉS REÁLIS, MÍG AZ EGYMILLIÓ HORDÓ KÖRÜLI, TARTÓS BŐVÜLÉS INKÁBB A 2030-AS ÉVEK TÖRTÉNETE LEHET.
Mindeközben Iránban is fokozódik a feszültség: erősödnek a tüntetések, nő az áldozatok száma, Washington pedig nyíltan mérlegeli a katonai beavatkozás lehetőségét egyéb opciók mellett. A Trump-adminisztráció a napokban azt is bejelentette, hogy 25 százalékos másodlagos vámokat vet ki azokra az országokra, amelyek Iránnal kereskednek. Egy esetleges amerikai vagy izraeli katonai csapás rövid távon 2–5 dollárral emelhetné az olaj geopolitikai felárát hordónként. Amennyiben azonban komolyabb támadások érnék az iráni olajinfrastruktúrát, és veszélybe kerülne Irán napi mintegy 2 millió hordós exportja, a geopolitikai prémium akár 10–15 dollár/hordó körüli szintre is emelkedhetne.
A másodlagos vámok szigorú betartatása olajpiaci szempontból hasonló hatással járhatna, mintha közvetlen katonai csapás érné az iráni olajinfrastruktúrát, hiszen ebben az esetben is kieshetne Irán teljes exportja a globális piacról. Mivel azonban az alacsony olajár fenntartása a Trump-adminisztráció egyik kulcscélja, várhatóan csak olyan lépések jöhetnek szóba, amelyek hosszabb távon nem veszélyeztetik az árstabilitást. Ennek megfelelően az iráni olajinfrastruktúra közvetlen támadása feltehetően tabu marad. Szintén valószínűtlen, hogy Kínával – Irán legnagyobb olajvásárlójával – szemben másodlagos vámokat vezessenek be az iráni export teljes ellehetetlenítése érdekében, hiszen ez a jelenlegi kereskedelmi tűzszünetet is veszélyeztetné, az olajpiacon túlmutató következményekkel.
Összességében a geopolitikai feszültségek miatt az olajár az elkövetkező hónapokban is volatilis maradhat. Jelenleg a venezuelai és iráni események együttes hatására nagyjából 5–6 dollár/hordós geopolitikai felár épül be az árakba.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
