Mit üzen a 2025-ös közgazdasági Nobel-díj a döntéshozóknak?

Joel Mokyr, Philippe Aghion és Peter Howitt kutatásai azt mutatják meg, hogyan válik a tudás önfenntartó erővé, és miért azok a gazdaságok képesek tartósan fejlődni, ahol a felfedezés és a megvalósítás egymást táplálja.

(A cikk először a hvg360 prémium hírlevelében jelent meg 2025. október 16-án.)

Nem önmagában az ötlet, hanem a közeg teremti meg a növekedést – ezt bizonyítja az idei közgazdasági Nobel-díj három kitüntetettjének munkája. Mokyr gazdaságtörténészként arra keresi a választ, miért éppen a kora újkori Európában vált tartóssá a technológiai fejlődés. Szerinte ez volt az a pillanat, amikor a „miértet” kutató tudomány és a „hogyanra” választ adó mérnöki gyakorlat végre egymásra talált – és ezzel megszületett a modern innováció kultúrája.

Amikor a kísérletezés, a mérés és a szabványosítás a mindennapok részévé vált, a tudomány és a műhelyek világa egymásra talált és beindulhatott az újítások láncreakciója. A gőzgép és a fonógép története nem csupán feltalálói zsenialitásról szól, hanem a rajzok, kézikönyvek és menetszabványok világáról is, amelyek lehetővé tették a gyors másolást és továbbfejlesztést.

A brit enciklopédiák és tudós társaságok a tudást közkinccsé tették, a korai szabadalmi rendszer pedig jutalmazta a sikert, és tanulási lépcsőként kezelte a kudarcot. Ez a közeg valójában egy korabeli nyílt forrású rendszerként működött: a tudást megosztották, az újítást pedig jutalmazták. A vasút, az acélipar és a gépgyártás teljesítménye így nem elszigetelt ötletekből nőtt ki, hanem önfenntartó tudásáramlásból, ahol a műhelyek visszajelzést adtak a tudósoknak, a tudósok pedig új támpontokat adtak a mérnököknek.

Létrejött a híd a felfedezés és a megvalósítás között – és Mokyr szerint ez a híd a tartós növekedés valódi alapja. A Mokyr által felvázolt történeti mintát Philippe Aghion és Peter Howitt közgazdászok matematikai modellel írták le, ezzel a schumpeteri „kreatív rombolás” működését tették kézzelfoghatóvá. „Kreatív”, mert a vállalatok új megoldásokat keresnek – kutatnak, fejlesztenek, jobb termékeket és hatékonyabb gyártást hoznak létre. És „rombolás”, mert amikor megjelenik a jobb megoldás, a régi technológia, a régi munkafolyamat háttérbe szorul.

Aki elsőként újít, átmeneti előnyhöz jut, de ez a siker rögtön versenyre készteti a többieket, akik hamarosan még jobbal állnak elő. Így alakul ki egy önmagát ismétlő kör: megszületik egy újítás, amely átmeneti előnyt ad az úttörőnek. Nemsokára azonban megérkezik a kihívó, aki még jobb megoldással áll elő, és a staféta máris gazdát cserél. Ebben a folyamatos helycserében a termékek és szolgáltatások egyre jobbak lesznek – és ez az állandó megújulás hajtja tartósan a gazdaság teljesítményét.

A díjazottak üzenete a döntéshozóknak nem útmutató, hanem iránytű: a gazdaság akkor tud tartósan növekedni, ha a kutatólaborban születő tudás nem reked meg az egyetemi falak között, hanem eljut a vállalatokhoz és a közszférába is – miközben a verseny nyitott és élő marad. Mokyr gondolatmenete arra utal, hogy érdemes erősíteni a hidat az egyetemek és a cégek között: közös fejlesztésekkel, kisméretű, rövid próba-projektekkel, és azzal, hogy a közszféra időnként első vevőként kipróbál ígéretes megoldásokat – különösen ott, ahol az egyetem-ipar együttműködés ma még gyenge láncszem.

Magyarországon a kutatás-fejlesztésre fordított források a GDP mindössze 1,4 százalékát teszik ki, és az egyetem-vállalati együttműködések aránya is alacsony – ahogy azt a Concordeblog nyári elemzése részletesen bemutatta. Aghion és Howitt eredményei pedig arra figyelmeztetnek, hogy nem több, hanem jobb versenyre van szükség – olyan környezetre, amely nem zárja ki az új szereplőket, lehetővé teszi a cserét, és megőrzi a profit ösztönző erejét. Csak így teljesülhetnek a kreatív rombolás feltételei.

Termelékenység a magyar gazdaságban: visszahúzó erő vagy kitörési pont?

2025. július 24. Jobbágy Sándor

Bár 2020 óta történt némi felzárkózás az EU-átlaghoz, a magyar termelékenység növekedési üteme jelentősen lelassult.

A humán oldal sem mellékes: a rövid, gyakorlati képzések egyszerre segítik a dolgozókat az új eszközök elsajátításában, és valódi továbbképzési lehetőséget kínálnak azoknak, akiket az átalakulás hátrányosan érint. Ezek a lépések együtt növelhetik annak esélyét, hogy az ötletből tényleges innováció, és az innovációból pedig tartós növekedés legyen.

A díjazottak munkája végső soron ugyanarra mutat, amit mi a Concorde-ban is nap mint nap látunk a piacokon: a növekedés igazi motorja nem az egyetlen nagy áttörés, hanem az a folyamatos alkalmazkodás, amelyben a tudás, a tőke és az emberi tapasztalat egymást erősíti.

Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.