Európának meglepő módon jót tett a Trump-adminisztráció érkezése. Az új geopolitikai helyzet rákényszeríti az öreg kontinenst, hogy katonailag is képes legyen megvédeni magát. Harminc évnyi elmaradt beruházás a hadiiparban és évtizednyi lemaradás az infrastruktúrában komoly feladatot jelent, ugyanakkor az uniónak jelentős fiskális mozgástere van. A németek is – évtizednyi óvatoskodás után – végre kinyitják a pénzcsapokat.

Az EU monetáris politikája az idei kamatcsökkentéseknek köszönhetően már eleve laza, a költségvetési oldalról pedig komoly stimulus várható. Jelentős növekedést támogató intézkedések érkeznek, ami általában jó a tőkepiacoknak – elsősorban a részvényeknek. A kötvénytulajdonosok számára ez kevésbé jó hír, hiszen a költekezést finanszírozni kell, a többletkínálatot pedig csak magasabb hozamok mellett tudja majd felszívni a piac.

Kína esetében a következő látszik: a növekedési lehetőségek egyre jobban szűkülnek. Az Egyesült Államok a jelentős vámemelésekkel komoly akadályt gördített a kínai exportgőzhenger elé, és az EU is egyre határozottabban lép fel a kínai árukkal szemben. Bár lassan, de Európában is felismerték, hogy a kínai dominancia a feldolgozóipar egyre több területén az uniós ipar leépüléséhez vezetne. Következtetésünk tehát az, hogy Kína exportra épülő növekedési modellje kifulladt.

A beruházások további ösztönzése sem hoz már eredményt, hiszen az ország GDP-arányos beruházási szintje így is duplája a világátlagnak. Előbb-utóbb a kínaiaknak el kell kezdeniük fogyasztani: a belső fogyasztás felpörgetésével újra növekedési pályára lehetne állítani a gazdaságot. A monetáris politika eddig is nagyon laza volt, így további lazításra nem számítunk.

JÓ ESÉLY VAN TEHÁT RÁ, HOGY KÍNA ELŐBB-UTÓBB JELENTŐS FISKÁLIS STIMULUSSAL PRÓBÁLJA MEG FELPÖRGETNI A BELSŐ FOGYASZTÁST, MIKÖZBEN EURÓPA MÁR ELINDÍTOTTA GAZDASÁGÉLÉNKÍTŐ PROGRAMJAIT – ELSŐSORBAN A HADIIPAR FELLENDÍTÉSÉN KERESZTÜL.

Az USA-tól további fiskális expanzió nem várható, de helyette jöhet egy jóval lazább monetáris politika. Tehát a világ három nagy régiója esetén az európai rálépett a növekedésösztönzés útjára. Ezek a körülmények általában kedvezőek a tőkepiacokra, hiszen a növekedésösztönzést általában jó hatást gyakorol a gazdaságra és így a vállalatok teljesítményére.

Természetesen kockázatok mindig akadnak. Elképzelhető, hogy a vámok és a kiszámíthatatlan gazdasági környezet előbb-utóbb problémát okoz. Azt sem zárhatjuk ki, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság megfosztja Trump elnököt attól a jogától, hogy vészhelyzetre hivatkozva vámokat vessen ki, megkerülve ezzel a szenátust. A cikk írásakor zajló amerikai kormányzati leállás – az adósságlimit körüli vita miatt – szintén gondot okozhat, ha a felek sokáig húzzák a megállapodást.

Szóval kockázatokból nincs hiány, és a vámháborúval kapcsolatos aggodalmak is időről időre fellángolhatnak. Ezzel együtt is, ha a nagy gazdaságok fő iránya összességében növekedést támogató, akkor vélhetően a részvénypiacok teljesítménye miatt sem kell aggódnunk. Az persze már nehezebb kérdés, hogy melyik régió, ország vagy szektor teljesít majd jól.

ÉS HOGY EGY KLASSZIKUST IDÉZZÜNK: A KOCKÁZATOKRÓL ÉS MELLÉKHATÁSOKRÓL KÉRDEZZE MEG BEFEKTETÉSI TANÁCSADÓJÁT VAGY ALAPKEZELŐJÉT.