Kína 15. ötéves terve a fogyasztás szerepét erősítené tovább
A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága jellemzően legalább évente egy plenáris ülést tart, amelynek keretében megvitatják a legfontosabb politikai és gazdasági kérdéseket. A legutóbbi ülést (negyedik plénum) október végén rendezték, ahol a Bizottság megfogalmazta azokat az ajánlásokat, amelyek a 15. ötéves terv alapját adják.
(A cikk először a Világgazdaság oldalán jelent meg 2025. november 18-án.)
Kínában az ötéves tervek határozzák meg az állam fő gazdaságszervezési irányvonalát, a következő terv pedig a 2026–2030-as időszakra vonatkozik, és jövőre lép életbe. Miután a Központi Bizottság kijelöli az irányvonalat, a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság technokratái dolgozzák ki az ötéves terv részletes szövegét. A végleges dokumentumot várhatóan jövő márciusban, a „Két Ülés” plenáris ülésen fogadja el a Kínai Népi Kongresszus.
Habár a 15. ötéves terv végső változatát még most kezdik el megírni, a negyedik plénum közleménye már most előrejelzi, milyen irányba tart a végleges szöveg, még ha a konkrét részletek csak márciusban derülnek is ki.
A 14. ötéves terv a feltételek megteremtésére koncentrált
A negyedik plénum közleményét elhamarkodott lenne úgy értelmezni, mintha Peking hirtelen felismerte volna, hogy a növekedéshez mostantól a fogyasztást kell felpörgetni. A szöveg valójában inkább megerősíti azt az irányt, amely már a 14. ötéves tervben (2021–2025) is megjelent: a belső keresletnek nagyobb szerepet kell kapnia, ezért „a belső kereslet bővítésének stratégiáját végre kell hajtani”, valamint „erős hazai piacot kell kiépíteni”. A különbség az, hogy 2025 végén ugyanezek a kifejezések már nem pusztán fejlesztési célként, hanem növekedési szükségletként jelennek meg.
A 14. terv idején a hangsúly azon volt, hogy a gazdaság belső és külső „körforgását” össze kell hangolni, ahol a belső kör (belső kereslet) kap kiemelt szerepet, és ezt a külső kör (külső kereslet) egészíti ki. Ezért került be akkor a szövegbe, hogy „a hazai nagy piac kiépítése” kulcsfeladat, hogy a fogyasztást „korszerűsíteni” kell, és hogy a szolgáltatási szektor bővítése nélkül nem lehet stabil belső keresletet teremteni. Ez egy hosszabb távú, struktúraépítő megközelítés volt, amelynek középpontjában a feltételek megteremtése állt.
„A belső keresletnek kell a növekedés elsődleges hajtóerejévé válnia”
A negyedik plénum tulajdonképpen ugyanarra a pályára áll rá, csak erősebb hangsúllyal. A közlemény szerint „a belső kereslet bővítése” lesz a következő ötéves időszak egyik fő feladata, „erős, egységes hazai piacot kell kiépíteni”, és „a belső keresletnek kell a növekedés elsődleges hajtóerejévé válnia” – ez utóbbi új elem a korábbi szövegekhez képest.
Vagyis többnyire ugyanazok a kifejezések térnek vissza, mint négy éve, de a mostani szöveg már nemcsak a keretek megteremtéséről, hanem a belső kereslet tényleges erősítéséről is beszél. Ennek hátterében az áll, hogy az ingatlanpiac gyengélkedése, a külső kereslet bizonytalansága és a beruházások csökkenő hatékonysága miatt a növekedés fenntartásához egyre nagyobb szerepet kellene a háztartások fogyasztásának átvennie.
Ha megvizsgáljuk a kínai háztartások fogyasztási kiadásainak GDP-n belüli arányát, valóban jelentős lemaradást látunk akár az EU-s átlaghoz, akár az Egyesült Államokhoz képest. 2024 végén Kínában a háztartások fogyasztási kiadásai a GDP 40 százalékát tették ki, szemben az 53 százalékos EU-s átlaggal és az USA 68 százalékos arányával.
Ha tényleg a fogyasztás stimulálása a cél, akkor Kínának valamelyest újra kell egyensúlyoznia a növekedési szerkezetét, hogy a fogyasztás nagyobb teret kapjon az eddig domináns, extenzív beruházással szemben. Ez nem a beruházás háttérbe szorítását jelenti, hanem azt, hogy a beruházásokat jobban kell illeszteni a lakossági jövedelmek, a közszolgáltatások és a szolgáltatásfogyasztás bővítéséhez. Ezt az irányt támasztja alá az a megfogalmazás is, miszerint a „fogyasztás élénkítését a tárgyi és a humántőkébe irányuló beruházásokkal kell összehangolni”.
Fontos ugyanakkor, hogy a mostani kommunikáció nem fordult szembe a korábbi célokkal. A technológiai önellátásról, az ipar korszerűsítéséről, a zöld átmenetről és a gazdasági–biztonsági szempontokról most is részletesen írnak, hiszen ezek továbbra is a kínai növekedési stratégia kulcselemei. A változás inkább az, hogy ugyanerre a szintre emelték a „belső kereslet bővítését” is.
ÖSSZESSÉGÉBEN TEHÁT NEM ÚJ IRÁNYVONAL RAJZOLÓDIK KI, HANEM EGY MÁR 2021-BEN KIJELÖLT ÚT KAPOTT ERŐSEBB POLITIKAI TÁMOGATÁST.
A 14. ötéves terv a belső kereslet intézményi és piaci feltételeit kezdte felépíteni, a negyedik plénum pedig ugyanezt az irányt most már a konjunkturális oldalon is megerősítette, amikor a belső keresletet a növekedés elsődleges hajtóerejének nevezte. A 15. terv így nagyobb mozgásteret kaphat arra, hogy a háztartási jövedelmek, a szolgáltatásfogyasztás és a szociális háló erősítésén keresztül tényleges keresletet vigyen a gazdaságba. Ez persze önmagában nem garancia a fogyasztás fellendülésére, de a döntéshozók részéről mindenképp pozitív elmozdulás ebbe az irányba.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
