A középhatalmak kora
Mark Carney múlt heti, davosi beszéde óta forrong az internet és a közösségi média. A felszólalás időben egybeesett Donald Trump Grönland elfoglalásáról szóló “színházi akciójával”. Az üzenet lényege leegyszerűsítve az volt: visszatér a geopolitika nyers logikája, a nagyhatalmak erővel próbálják visszaszerezni azt, amit magukénak gondolnak, a középhatalmaknak pedig nincs más választásuk, mint alkalmazkodni és megerősödni.
(A cikk először a Portfolio.hu oldalán jelent meg 2026. január 28-án.)
Fantasztikus beszéd volt, még akkor is, ha sok tekintetben éppen az ellenkezőjét gondoljuk a világról. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a középhatalmi választói rétegnek pontosan erre az üzenetre volt szüksége – különösen egy alapvetően liberális, technokrata kanadai politikustól. Még beszédesebb azonban az, ami kimaradt belőle: a környezetvédelem és a zöldátmenet eddig megszokott hangsúlyai. Nem véletlenül. Kanada jelenlegi baloldali kormánya a Csendes-óceán irányába olajvezeték építését tervezi, és az ország – sok más középhatalomhoz hasonlóan – beruház, fejleszt és fegyverkezik. Más szóval: felébredt.
A nagyhatalmi fenyegetések az Egyesült Államok, Oroszország és Kína részéről ma közel sem jelentenek akkora, objektív kockázatot, mint tíz, húsz vagy akár negyven évvel ezelőtt. Ugyanis a nagyhatalmak gyengülnek. Eltérő tempóban és eltérő módon, de mind gyengülnek.
A LEGLÁTVÁNYOSABBAN GYENGÜLŐ SZUPERHATALOM OROSZORSZÁG.
A hozzánk legközelebb eső nagyhatalom tizenkét év alatt sem volt képes teljes kontroll alá vonni négy ukrán megyét. A háború katonailag annyira kimerítette, hogy kénytelen volt kivonulni Szíriából, ahol a keletkező vákuumot egy másik középhatalom, Törökország tölti ki. Oroszország ma nem képes megvédeni szövetségeseit: órák alatt hullott el Venezuela, és Irán bármilyen megvédése is teljesen esélytelen orosz szempontból. A térvesztés haszonélvezői éppen a környező középhatalmak. A Baltikumban Lengyelország, és egy mini középhatalomként lehet, hogy a Balkánon épp Magyarország, legalábbis a kivonuló oroszok után a legnagyobb szerb finomítót épp magyarok veszik meg. A Kaukázusban Oroszország nem tudta megvédeni az örményeket az azeriektől, sőt a lelőtt azeri polgári repülőgép miatt Putyinnak elnézést kellett kérnie. Ha Oroszország valóban erőtől duzzadó nagyhatalom lenne, ezek a folyamatok nem így zajlanának. Pénze még ideig-óráig van a háborúra, képessége azonban már rég nincs.
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK HELYZETE ENNEK SZINTE TÜKÖRKÉPE.
Katonai képességei változatlanul kiemelkedők: atomfegyverek nélkül is gyakorlatilag bármely országot képes lenne legyőzni. A probléma nem a képesség, hanem a finanszírozás. Amikor az USA a 2000-es évek elején belevágott az iraki és afganisztáni háborúkba, az államadósság a GDP 40 százaléka alatt volt. Ma 100 százalék fölött jár. Ezek a beavatkozások dollártrilliókba kerültek, nem térültek meg, és egyik érintett országból sem lett stabil, virágzó demokrácia.
A fentiek okán Donald Trumpnak egyetlen főnöke van, a 10 éves amerikai hozam, ami makacsan magas, 4 százalék felett ragadt, hiába a csökkenő infláció. Amint a hozamok emelkedésnek indulnak, Trump kihátrál bármiből, ez történt a vámokkal is nagyrészt, és ez történt a grönlandi színjáték esetén is. Így már érthető, miért akar egy olyan embert az amerikai jegybank élére, akit irányíthat. Azt reméli, akkor ő irányítja majd a valódi főnököt, azaz a hozamokat, de ebben mint oly sok politikus a történelemben, ő is téved.
Grönland
A grönlandi színjáték elsősorban a belpolitikai nehézségekről hivatott elvonni a figyelmet. Szomorú persze, hogy ennyire mélyre jutott az USA belpolitikája, de ez egyben a hanyatlásának is nyilvánvaló következménye. A grönlandi beavatkozás esélye számos okból elképesztően alacsony volt mindvégig. Egyfelől az USA választóinak 75 százaléka alapvetően ellenzi. Nehéz elképzelni, hogy minden idők egyik legpopulistább amerikai elnöke figyelmen kívül hagyja a választói akaratot. Ha ez nem lenne elég, az elnöknek a szenátus felhatalmazása nélkül nincs joga háborút indítani, márpedig a szenátus sosem szavazta volna meg egy szövetséges ország lerohanását. Ha az elnök ezt figyelmen kívül hagyja, akkor eltávolítják. Arról ne is beszéljük, hogy már az ötlet belengetése megemelte az amerikai hosszú hozamokat és lám Trump villámgyorsan kihátrált.
Az USA tehát nem fog óriási védelmi ipari költekezésbe kezdeni, és nincs pénze nagy háborúkra. Kisebb, lokális beavatkozások továbbra is elképzelhetők, de ezek már inkább a mozgástér beszűkülését jelzik, nem az erőt. Nem az Egyesült Államok erejét jelzi az sem, hogy nem tudta visszafogni Izraelt, a Közel-Kelet egyik középhatalmát, miközben korábbi szövetségeseit, a kurdokat sem volt képes megvédeni Törökországgal szemben. Minden gyengülő nagyhatalom tud úgy viselkedni, mint a sebzett nagyvad, ezt látjuk épp Ukrajnában, tehát a nagyhatalmak elgyengülése tud fájdalmas folyamat lenni, ez nem kérdés..
KÍNA A HARMADIK GYENGÜLŐ NAGYHATALOM.
Pénze egyre kevésbé, katonai képessége pedig egyelőre nincs egy nagy háborúhoz. Nyersanyag- és energiafüggősége súlyos sebezhetőség: egy tengeri blokádot csak korlátozott ideig bírna el. Egy tajvani konfliktus esetén a nyugati külpiacok elvesztése a kínai gazdaság számára végzetes lenne. Kína nyitott gazdaság, növekedése ma is alapvetően exportvezérelt. Ezt nem lehet Afrikával pótolni.
Mindez nem jelenti azt, hogy ne lenne kísértés a belpolitikai feszültségek külső konfliktussal való kezelésére. Tajvan ebből a szempontból adott célpont. Ugyanakkor egy orosz–ukrán háborúhoz hasonló geopolitikai fiaskó kockázata Kína számára is jelentős.
A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy a nagyhatalmak által sugárzott fenyegetettségérzet rendkívül hasznos a középhatalmak politikusai számára. Segít meggyőzni a választókat a beruházásokról, fejlesztésekről, fegyverkezésről és a gazdaság pörgetéséről. Németország, Törökország, Lengyelország, Kanada és sok más középhatalom már most csendben tölti ki azokat a geopolitikai réseket, amelyeket a nagyok hagynak maguk után.
A következő néhány évtized nagy valószínűséggel a középhatalmak kora lesz – geopolitikai, gazdasági és befektetési értelemben egyaránt. A napi hírek helyett ezért érdemesebb inkább a mögöttük kirajzolódó lehetőségeket figyelni.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
