Újra aktuális lett, de nem könnyű feladat az államadósság csökkentése
Az államadósság csökkentése hosszú idő után ismét a magyar gazdaságpolitika egyik központi kihívásává válhat 2026-ban. A fő motiváció az euróbevezetés, amelyre a 2026 májusában hivatalba lépett új kormány a 2030-as évek elejére szeretné alkalmassá tenni a magyar gazdaságot.
(A cikk először a G7.hu oldalán jelent meg 2026. május 10-én.)
Az euróbevezetés számszerűsített kritériumai közé az alacsony infláció, az alacsony hosszú hozamok és a stabil devizaárfolyam mellett a költségvetés és az államadósság megfelelő állapota is beletartozik. Az államadósság esetében a GDP-arányos 60 százalékos cél az elmúlt években egyre inkább életszerűtlenné vált, így a folyamatos és fenntartható csökkenés lett a de facto elvárás.
Az adósságcsökkentés fontossága
Magyarországon 2015 és 2020 között azért sem volt fókuszban az államadósság kérdése, mert az adósságráta csökkent. A 2020-as Covid-járvány megtörte ezt a trendet, de az adósság emelkedése egész Európában jellemző volt, és a piacok ezt egyszeri költségvetési sokknak tekintették.
Az egyszeri adósságemelkedésből azonban beragadás lett. Bár azóta több olyan év is volt, amikor csökkent az államadósság év végi GDP-arányos értéke, a mérséklődés minimális maradt, és év közben gyorsan el is tűnt. Érdemi, trendszerű csökkenés azóta sem látható.
Ez a probléma most különösen élesen vetődik fel, hiszen egy euróbevezetési céldátum kijelölésétől az euró tényleges bevezetéséig legalább öt-hat év telik el. Ezt az időszakot pedig stabilan csökkenő államadósság-pályának kell jellemeznie.
Az adósságcsökkentés a jelenlegi ráta szintje miatt is fontos. A 75 százalékhoz közeli GDP-arányos államadósság mind a kelet-közép-európai átlaghoz, mind a hasonló adósságbesorolású országokhoz képest magasnak számít.
Természetesen az euróbevezetés után is fontos marad a csökkenő vagy legalább stabil adósságráta fenntartása. Minél lendületesebben valósul meg az adósságcsökkentés az euróra való felkészülés során, annál könnyebb lesz az euró használata mellett is fenntartható pályán tartani az államadósságot egy olyan környezetben, ahol a hazai gazdaságpolitika már nem tudja szuverén kamatdöntésekkel vagy az árfolyam menedzselésével befolyásolni a finanszírozási költségeket.
Nem elhanyagolható az sem, hogy az államadósság sikeres csökkentése hatékony – bár nem kizárólagos – kiindulópontja lehet lényegében az összes többi maastrichti kritérium teljesítésének. A csökkenő adósságpálya segíthet a kamatok és az állampapírhozamok mérséklésében a kockázati prémium csökkenésén keresztül, mérsékelheti a devizaárfolyam ingadozását, illetve az adósságcsökkentéshez szükséges költségvetési lépések az infláció kordában tartásához is hozzájárulhatnak.
Jövőre újra bővülhet az eurózóna: búcsú a bolgár levától
A régóta stabilan tartott devizaárfolyam és az utóbbi időszak jogalkotási előrelépései ellenére a bolgár csatlakozási folyamatban szinte az utolsó pillanatig jelentős kihívások álltak fenn.
Az államadósság hátterében
Kétféle valódi baj van: az egyik az, hogy nem növekszik a gazdaság. A másik pedig – ami éppen a növekedés hiánya miatt baj – abból fakad, hogy a költségvetési deficitnek csaknem az egészét a kamatfizetések teszik ki.
Az idézet Oblath Gábortól származik, és meglepően pontosan írja le a jelenlegi fiskális helyzet hátterét. A legérdekesebb azonban az, hogy nem a közelmúltban hangzott el, hanem több mint három évtizede, egy 1993-as elemzésben, amely az államadósság értékpapírosításának időszakában született.
Oblath így folytatta: „E körülmények együttesen oda vezetnek, hogy amennyiben a hiányt eladósodással finanszírozzák, akkor a következő időszakban garantáltan még nagyobb lesz a hiánynak (és az adósságnak) a GDP-hez mért aránya, és aztán még annál is nagyobb, mígnem a deficit további eladósodással mind kevésbé lesz finanszírozható.”
Mi a segíthet most és később? Az adósságcsökkentés eszközei
Érdemes még egy gondolatot idézni Oblath Gábor korabeli cikkéből: „Ahhoz, hogy a kamatfizetések meredek növekedése ne feszítse szét az államháztartást – ahhoz tehát, hogy a deficit/GDP arányt idővel stabilizálni lehessen –, az szükséges, hogy a gazdaság reálnövekedésének üteme idővel érje el az államadósság után fizetett reálkamatok színvonalát. Összefoglalva: mindazok a lépések, amelyek hozzájárulnak a gazdasági növekedés kibontakozásához, egyszersmind a költségvetés helyzetének stabilizálását is előmozdítják.”
A probléma az, hogy jelenleg több tényező is visszafogja a gazdasági növekedést: a gyenge külső kereslet, az évek óta stagnáló német gazdaság, az EU-s források hiánya, az alacsony termelékenység és a gyenge üzleti bizalom. Ezek a tényezők csak lassan változtathatók, részben pedig nincs is rájuk közvetlen hazai ráhatás.
Ráadásul nem egyszerű ciklikus megtorpanásról van szó. A 2023–2025 közötti időszakban az átlagos GDP-növekedés mindössze 0,1 százalék volt, miközben az EU átlaga 1 százalék, a cseh–szlovák–román régiós versenytársaké pedig 1,4 százalék körül alakult.
A beruházások helyzete még aggasztóbb. A 2023–2025 közötti időszak minden évében visszaesés történt, az éves változások átlaga mínusz 7,5 százalék volt. Még a szezonálisan igazított adatok alapján is legfeljebb stagnálásról beszélhetünk. Ez nemcsak a növekedés gyorsításához kevés, hanem hosszabb távon a jelenlegi termelési szint fenntartásához is.
Az adósság/GDP mutató nevezőjének, vagyis a GDP-nek a gyors növelése rövid távon tehát nem ígér áttörést. A számláló alakulását a költségvetési politika javíthatja, de ez is csak fokozatosan fejthet ki érdemi hatást a magas kiinduló hiány és a jelentős kamatfizetési teher miatt.
AZ ÁLLAMADÓSSÁG UGYANAKKOR NEMCSAK AZ ÉVES HIÁNY CSÖKKENTÉSÉVEL MÉRSÉKELHETŐ. KÖRÜLTEKINTŐ DÖNTÉSEKKEL A JELENLEG NEM KELLŐ HATÉKONYSÁGGAL MŰKÖDŐ ÁLLAMI VAGY KVÁZI ÁLLAMI VAGYON EGY RÉSZÉNEK PRIVATIZÁCIÓJA IS HOZZÁJÁRULHAT AZ ADÓSSÁG LEFARAGÁSÁHOZ.
Az ilyen lépések nemcsak azonnali adósságcsökkentő hatással járhatnak, hanem a GDP-növekedés gyorsításához is hozzájárulhatnak, amennyiben az érintett vagyonelemek közvetlen vagy tőzsdei értékesítéssel hatékonyabban működtető tulajdonosokhoz kerülnek.
Ez természetesen már az 1990-es években is kényes terület volt, ami nemcsak közgazdasági szempontok alapján működött. A széles nyilvánosság számára átlátható és közgazdaságilag megalapozott privatizációs lépések ugyanakkor érdemi katalizátorai lehetnek egy olyan gazdasági pályának, amely nemcsak az euróbevezetési kritériumok teljesítését segíti, hanem a növekedés újraindításán keresztül a reálgazdasági felzárkózást és a hazai részvénypiac fejlődését is.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
