A dekarbonizációs költségnyomás
2017-ben a szén-dioxid-kvóták ára még 5–7 euró/tonna körül mozgott. 2025-re azonban tartósan a 80–100 euró/tonnás sávba emelkedett. Ezzel a kibocsátáskereskedelmi rendszer az európai ipar egyik legmeghatározóbb gazdasági tényezőjévé vált.
A rendszer alapelve, hogy felső határt szabjon a kibocsátható üvegházhatású gázok mennyiségének. Az elképzelés szerint ez a mechanizmus nemcsak korlátozza a szennyezést, hanem arra is ösztönzi az érintett iparágakat, hogy zöld technológiákba fektessenek. Az elmúlt évtizedben azonban a kvótaárak emelkedése egy korábban marginális környezetvédelmi költséget érdemi versenytényezővé alakított.
A magas szén-dioxid-kibocsátással járó ágazatok számára ez egyre komolyabb pénzügyi terhet jelentett, miközben a zöld technológiák irányába történő elmozdulás jelentős többletberuházásokat igényelt. Mindez ráadásul egy olyan időszakban következett be, amikor a globális versenytársak, mindenekelőtt Kína, jóval enyhébb vagy eltérő szerkezetű szabályozási környezet mellett tudták növelni piaci részesedésüket.
Természetesen a kínai kihívók versenyképessége nem kizárólag a szabályozási különbségeknek köszönhető. A beszállítói láncok hatékonysága, a kezdetben lényegesen alacsonyabb bérköltségek, az agresszív és koncentrált iparpolitika, valamint az állami támogatások mind hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a vállalatok komoly versenyelőnyre tegyenek szert.
Hogy Európa miként tud majd úrrá lenni ezeken a nehézségeken, egyelőre nem látszik pontosan, de az utóbbi években legalább a szakmai vita és a problémákkal való szembenézés megkezdődött. Ha a költségnyomás enyhül és a versenyfeltételek kiegyensúlyozódnak, a ma még problémásnak tűnő, magas kibocsátású ágazatokból akár a következő évek egyik legnagyobb piaci meglepetése is lehet.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
