Vámok, AI, energia: 2025 grafikonjai
Visszatekintve 2025-re könnyű elveszni a narratívákban. Ugyanarra az évre egyszerre lehetett ráhúzni a geopolitikai feszültségek, az infláció makacssága, az energia körüli dilemmák vagy a mesterséges intelligencia körüli túlzások történetét.
Ebben a válogatásban a Concordeblog szerzői egy-egy olyan chartot hoztak, amely az év során valamiért megmaradt bennük. Nem átfogó magyarázatokat adnak, inkább egy-egy érdekes metszetet mutatnak abból, ami 2025-ben a gazdaságban és a piacokon történt – a globalizáció furcsa fordulataitól az AI-sztori hullámzásán át egészen az energia és a növekedés együttmozgásáig.
Jaksity György, alapító, az Igazgatóság elnöke, Concorde
Tavalyi grafikonom Kína történelmi és földrajzi összehasonlításban is kimagasló bruttó megtakarítási hányadáról szólt, és arról, hogy ennek másik oldalán elsősorban a kínai exportot felszívó amerikai piac és az USA hatalmas árukereskedelmi hiánya áll, ami nem fenntartható, és Trumpot ismerve nem is lesz fenntartva. Meg is jöttek Trump – igaz, elég hektikusan alakuló – vámjai, és ahogy tavaly előrejeleztem, nem a kínai exportgépezet lassult le emiatt, hanem az iránya változott meg, és ennek levét, ahogy előrelátható volt, más piacok, elsősorban az EU ipara issza meg.
Hogy pontosan hogyan alakulnak az amerikai vámok, és ennek függvényében a költségvetési és fizetési mérleg helyzete, arra még maga az elnök sem tudna választ adni, ráadásul most épp az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntésén múlik, mi lesz Trump vámjainak a sorsa. Ami viszont jól látszik az alábbi grafikonból, hogy az amerikai választók már döntöttek, és számukra Trump kedvenc témája, a globalizáció és a kereskedelem kérdése az utolsó helyen áll, miközben a vámok és az erőltetett (rövid)hozamcsökken(t)és azt a problémát élezik tovább, ami a legfontosabb az amerikai emberek számára: az inflációt és a megélhetési válságot.
Úgy tűnik, a közelgő félidei választások és az elnök meglehetősen gyászos társadalmi támogatottsága rámutatott erre a problémára, és a vámok és a kereskedelmi háború kérdése politikailag ad acta kerül az év végére és jövőre. Öveket becsatolni: jön a megélhetési (affordability) válság kezelése, és persze a Nemzeti Gárda és az ICE tovább masírozik az amerikai városok utcáin, és terrorizálja – leginkább – a „migránsokat”, noha a bíróság ezeket az akciókat is nagyrészt elmeszelte, de az amerikai választók negyedik és hetedik legfontosabb problémájára látszatmegoldást sejtet.
Gyurcsik Attila, vezérigazgató, Accorde
Az elmúlt évek globális gazdasági mintázata egyszerűen írható le: Kína termel, az Egyesült Államok fogyaszt, Európa pedig többnyire szemlélője volt ennek a folyamatnak, miközben a szükségesnél jóval kevesebbet fordított beruházásokra. Ha ez a trend változatlan marad, 2030-ra a világ összes gyártott termékének közel fele Kínából kerülhet ki. A feldolgozóipar ilyen mértékű koncentrációja Ázsia legnagyobb gazdaságában komoly geopolitikai kockázatot hordoz — különösen egy olyan időszakban, amikor a nagyhatalmak közötti feszültségek folyamatosan erősödnek.
Ebben a helyzetben jelentett fordulatot Donald Trump januári fellépése, aki radikális vámemelésekkel próbálta meg átrendezni ezt az egyensúlyt. Az amerikai gazdaság jövőjével kapcsolatban azonban éppen emiatt jelent meg az egyik legnagyobb bizonytalansági tényező: egyelőre nem látható, hogyan oszlanak majd meg a vámok terhei. A kérdés az, hogy végső soron ki fizeti meg az árát — a külföldi beszállítók, a fogyasztók vagy maguk az amerikai vállalatok.
Jónap Richárd, digitális tartalomért és stratégiáért felelős vezető, Concorde
Két aspektusból nézve is érdekes lehet az a chart, amelyen a világ tíz leggazdagabb emberének vagyonát hasonlítjuk össze a tíz legnagyobb európai tőzsdei cég piaci kapitalizációjával. Egyrészt láthatjuk, hogy a döntő többségében az amerikai technológiai behemótok csúcsán felhalmozódott magánvagyonok – tízből kilenc esetben, de Arnault is valahol az amerikai kapitalizmus „utánpótlásnevelésének” eredményeként – teljesen egy kategóriában vannak a legnagyobb európai vállalatokkal. Másrészt, némiképp szomorú módon, Európa helyzete is kirajzolódik ebben a globális versenyfutásban…
Jobbágy Sándor, vezető makrogazdasági elemző, Concorde
2025 folyamán mind a 2025-ös, mind a 2026-os magyar GDP-növekedési várakozások alaposan erodálódtak. A különbség azonban a 2026-os növekedés javára tágult, így az továbbra is érdemi javulást jelez a következő évre: három év stagnálásközeli állapot után 2 százalék feletti növekedés jöhet.
Tunkli Dániel, befektetési igazgató, Accorde
A háború immár közel négy éve tart és a vele kapcsolatos brutális híráramlás észrevétlenül a mindennapjaink részévé vált. Nap mint nap érkeznek beszámolók arról, hogyan haladnak előre az orosz erők faluról falura, és milyen brutális veszteségeket szenved el mindkét oldal. Ha azonban kicsit távolabbról tekintünk a történésekre, az előrehaladásnak azért lassabb az üteme. Ahogy az a WSJ ábrájából is kiolvasható, a brit katonai hírszerzés becslése szerint a jelenlegi ütemben mind a négy régió teljes elfoglalása még további 4,4 évet venne igénybe. Bár a helyzet ennél természetesen jóval összetetteb, az ábra mégis rávilágít arra, hogy egyre nő az esélye annak, hogy a felek végül tárgyalásos úton keresnek majd megoldást a konfliktusra. Véleményem szerint a háborúnak 12 hónapon belül, tűzszünet formájában, vége lesz. Ugyanakkor az elkövetkező évtizedünket az határozza meg, hogy mik lesznek ennek a tűzszünetnek a feltételei.
Péntek Gábor, portfóliómenedzser, Accorde
Az év elején bejelentett – félig-meddig Trump által kikényszerített – német fiskális pálfordulás több mint egy évtizednyi európai alulberuházásban és versenyképességi veszteségben jelenthet fordulópontot. A 2008-as válság és következményeinek eltérő kezelése szemmel látható különbséget okozott az európai és az amerikai gazdaságok teljesítményében, és ha az „államadósság vonalak” közeledésére nem is számítunk, a trendforduló önmagában is fontos pillanat lehet. Ráadásul mindez a részvénypiacokat sem hagyja hidegen.
Karikás Krisztián, részvényelemző, Concorde
2040-ig akár évi 3,5 százalékkal is növekedhet a villamos energia iránti kereslet az USA-ban, amelyet az adatközpontok térnyerése mellett az egyre nagyobb ipari felhasználás is támogathat. Hasonló előrejelzések láthatók globális szinten is, a növekvő kereslet kielégítéséhez azonban a meglévő infrastruktúra fejlesztése elengedhetetlen lesz. A fejlett régiókban az öregedő hálózati infrastruktúra megújítása, míg a fejlődő régiókban a hálózatbővítés lehet a meghatározó. Mindkét esetben jelentős beruházási igényről beszélhetünk, amely hosszú távon is támogathatja a kapcsolódó cégek eredménytermelő képességét.
Szőnyi Dávid, junior portfóliómenedzser, Accorde
A „vajon melyik a legjobb AI modell?” kérdésre a szakma tipikusan benchmarktesztekkel válaszol, amelyek közül az egyik legismertebb a GPQA Diamond. Ez egy 4-válaszos feleletválasztós teszt, ahol a modelleknek 198 PhD-szintű természettudományos kérdésre kell helyesen felelniük: a véletlen tippelés 25 százalék, míg az emberi szakértői szint kb. 70 százalék körül húzódik.
2023 tavaszán a csúcskategóriás GPT-4 még „csak” 36 százalék körül járt – vagyis alig volt igazán meggyőzően jobb a tippelésnél. A grafikonon ezután látványos gyorsulás következik: 2024 végére az OpenAI o1 modellje már átbillen a szakértői küszöb fölé, 2025 végére pedig a frontier modellek 90 százalék fölé érnek, a Gemini 3 Pro pedig kb. 93 százalék környékén vezeti a mezőnyt.
Ráadásul a fejlődés nemcsak látványos, hanem közben egyre olcsóbbá is válik: iparági becslések szerint az azonos képességű modellek használati, vagyis inferencia-költsége nagyjából évi tízszeres ütemben csökken. Ha a teljesítmény tovább javul, miközben az inferencia ára tovább esik, akkor a legizgalmasabb kérdés az marad: vajon ebben a tempóban mikor lépünk át az általános mesterséges intelligencia (AGI) küszöbén?
Horváth Szofi, portfóliómenedzser, Concorde
A mesterséges intelligencia-infrastruktúrát építő és finanszírozó vállalatok részvényei látványos emelkedést produkáltak a ChatGPT 2022-es megjelenése óta. 2025 őszére azonban az AI-piac új szakaszba lépett: az iparág meghatározó szereplői – például az OpenAI, az Nvidia, a Microsoft és az Oracle – egyre összetettebb pénzügyi és üzleti kapcsolatokba bonyolódnak, ami elkezdte aggasztani a befektetőket. Gyakorivá váltak a körkörös konstrukciók, amelyekben ugyanazok a cégek egyszerre beszállítók, ügyfelek és befektetők, így egymás bevételeit és értékeltségét mesterségesen felfelé hajtják. Nem véletlen, hogy 2025 végére az egyik legvitatottabb kérdéssé vált: vajon buborék-e az AI-sztori.
Az elmúlt hetek piaci reakciói is azt jelzik, hogy az újabb AI-beruházások bejelentését már nem feltétlenül kíséri automatikus befektetői lelkesedés; egyre inkább a projektek megvalósíthatósága és megtérülése kerül fókuszba. Ezt a forgatókönyvet számos korábbi technológiai innovációnál láthattuk már: eljön az a pont, amikor a piaci szereplők felülvizsgálják korábbi várakozásaikat, és a mániáról fokozatosan a fundamentumokra helyeződik át a hangsúly. Nincs ez másképp most a mesterséges intelligencia esetében sem: 2025 egyik fontos üzenete éppen az, hogy az AI-sztori is elérkezett abba a szakaszba, amikor a nagyszabású ígéretek helyett egyre inkább a számok realitása számít.
Gajda Mihály, részvényelemző, Concorde
Ha összevetjük különböző országok gazdasági teljesítményét, szembeötlő a szoros kapcsolat a bruttó hazai termék (GDP) és az energiafogyasztás szintje között. Ez az összefüggés jóval erősebb, mint amit a legtöbb közgazdasági vagy pénzügyi mutató esetében tapasztalunk. És ez nem is meglepő: az energia a technológia alapvető inputja, a technológia pedig a modern gazdasági növekedés mozgatórugója. Ennek megfelelően a gazdasági fejlődés nemcsak a tudományos és műszaki haladás ütemétől függ, hanem legalább annyira attól is, hogy mennyire áll rendelkezésünkre bőséges és megfizethető energia.
Mindezek ellenére az energia szerepe meglepően kevés figyelmet kapott a közgazdasági modellezésben. A hagyományos elméletek gyakran figyelmen kívül hagyják az energiát mint elsődleges termelési tényezőt, így alábecsülik a gazdasági növekedés valódi korlátait. Mivel pedig a közgazdasági gondolkodás formálja a döntéshozók szemléletét, sok esetben ők maguk sem értik meg, mennyire szorosan függ a gazdasági rendszer működése az energia elérhetőségétől és annak árától.
Bukta Gábor, elemzési üzletágvezető, Concorde
Egyelőre jó úton vagyunk afelé, hogy az S&P 500 vállalatok 2026-ra összességében az elmúlt öt év legoptimistább előrejelzéseit adják. Az SPNYUP index az S&P 500 azon vállalatainak kumulált számát mutatja, amelyek a következő évre vonatkozó eredménykilátásaikat felfelé módosították, és ezek az új vállalati előrejelzések magasabbak az elemzői konszenzus korábbi becsléseinél. Fontos megjegyezni, hogy az idősor egy negyedévvel el van tolva a naptári évhez képest.
2020 óta az év hasonló időszakában egyszer sem állt ennyire jól ez a mérőszám. Semmi nem garantálja, hogy 2026 általánosságban kiemelkedően jó év lesz az amerikai vállalati szektor számára, de mindenképpen okot adhat némi óvatos optimizmusra. 2020 végén 9, 2021 végén 12, 2022 végén 5, 2023 végén 10, 2024 végén pedig 12 vállalat gondolta úgy, hogy a következő évben felül fogja múlni az akkori elemzői előrejelzéseket. Még nincs vége az évnek, és már most elértük azt az egy tucatnyi vállalatot, amely az elmúlt években a legmagasabb értéket jelentette.
Amennyiben a januárban kezdődő jelentési dömping ráerősít erre a trendre, a befektetők joggal számíthatnak egy a 2025-öshöz hasonló évre. Ennek a lendületnek a kifulladása azonban – ahogy azt a 2021–2022-es fordulónál láthattuk – arra is utalhat, hogy a vállalati profitnövekedés ciklustető közelébe érkezett, a leminősítések száma emelkedhet, a részvénypiaci lendület pedig kifulladhat. Jelenleg egyértelműen az első narratíva vezérli a piacokat, de érdemes lesz résen lenni 2026 első negyedévében, mert a hangulat gyorsan elromolhat.
Somlai-Kiss Máté, junior részvényelemző, Concorde
Az amerikai részvénypiac nem drága – legalábbis az előretekintő várakozások nem ezt mutatják. 2025-ben a történelmi léptékű, AI-hoz kapcsolódó beruházások és a technológiai szektor által vezetett eredménynövekedés hatására jelentősen megemelkedett az amerikai részvénypiac árazása. Ha azonban tágabb képet nézünk, és figyelembe vesszük az amerikai vállalatoktól a következő egy évre várt profitmarzs-bővülést, a jelenlegi árazás legfeljebb átlagosnak tekinthető.
Az alábbi ábra az S&P 500 index 12 havi előretekintő P/E-értékeltségét mutatja, a 12 havi előretekintő profitmarzsokkal normalizálva. A 2025 végi állapot csak minimálisan haladja meg az S&P 500 húszéves átlagát, így a magas értékeltség magas várt növekedéssel párosul. 2026-ban ezért a legnagyobb amerikai vállalatok fenntartható marzsnövekedése lehet az egyik legfontosabb mutatószám a befektetők számára.
Olvass minden nap a világ történéseiről egy Concorde-os szemüvegén keresztül!
Ha nem szeretnél lemaradni a legjobb írásainkról, iratkozz fel hírlevelünkre és minden héten egyszer elküldjük heti válogatásunkat.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
